Hannah Frey \u2013 Adam Rutherford. 2024. Kalauz abszol\u00fat mindenhez. (HVG Kiad\u00f3)<\/p>\n\n\n\n
Megvallom a kezembe ker\u00fcl\u0151 k\u00f6nyveket \u00fagy szoktam \u00e1tn\u00e9zni, hogy elolvasom, amit az elej\u00e9n majd befejez\u00e9sk\u00e9nt \u00fczen potenci\u00e1lis olvas\u00f3inak. Ebben az esetben a szerz\u0151k, indul\u00e1skor \u00edgy fogalmazt\u00e1k meg c\u00e9ljukat: \u201eEz a k\u00f6nyv a kedvenc t\u00f6rt\u00e9neteinket tartalmazza arr\u00f3l, hogy honnan tudjuk, amit tudunk \u2013 a t\u00f6rt\u00e9neteinket a botl\u00e1sainkr\u00f3l \u00e9s a t\u00e9ved\u00e9seinkr\u0151l egyre gyarapod\u00f3 tud\u00e1sunk \u00fatj\u00e1n.\u201d Az utols\u00f3 bekezd\u00e9sben pedig azzal a v\u00e9gk\u00f6vetkeztet\u00e9ssel bocs\u00e1jtj\u00e1k \u00fatj\u00e1ra az olvas\u00f3t: \u201eAz elm\u00falt n\u00e9h\u00e1ny ezer \u00e9vben kifejlesztett\u00fck a tudom\u00e1nyt, az egyetlen eszk\u00f6zt, amely olyannak mutatja a vil\u00e1got, amilyen val\u00f3j\u00e1ban, nem pedig olyannak, amilyennek l\u00e1tjuk\u201d. S, a k\u00f6nyv val\u00f3ban err\u0151l sz\u00f3l: megh\u00f6kkent\u0151 t\u00e9nyeket t\u00e1r el\u00e9nk – olvasm\u00e1nyosan \u00e9s \u00e9rdekesen – r\u00f3lunk emberekr\u0151l, a benn\u00fcnket k\u00f6r\u00fclvev\u0151 term\u00e9szetr\u0151l, ismert \u00e9s kev\u00e9sb\u00e9 ismert tud\u00f3sok zsenialit\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00e9s t\u00e9ved\u00e9seir\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
J\u00f3l illeszkedik ehhez a k\u00fcldet\u00e9shez, hogy a k\u00e9t szerz\u0151 \u2013 ahogy a k\u00f6nyvben magukra hivatkoznak: Hannah, a matematikus, Adam pedig a genetikus – a \u201etudom\u00e1ny nagyon k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ter\u00fclet\u00e9r\u0151l \u00e9rkeztek\u201d. Az ebb\u0151l fakad\u00f3 elt\u00e9r\u0151 szeml\u00e9let\u00fck a p\u00e9ld\u00e1kban \u00e9s azok \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9ben is mindig visszak\u00f6sz\u00f6n. \u00c1m \u00e9ppen ez seg\u00edti hozz\u00e1 a figyelmes olvas\u00f3t, hogy meg\u00e9rtse a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get ak\u00f6z\u00f6tt, \u201eamit \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen igaznak \u00e9rz\u00fcnk \u00e9s amit a tud\u00f3sok igazs\u00e1gk\u00e9nt fedeztek fel\u201d. E kett\u0151 ugyanis nem sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en esik egybe. Mik\u00f6zben t\u00f6bbsz\u00f6r hangs\u00falyozz\u00e1k, hogy \u201ea tudom\u00e1ny rengeteget t\u00e9vedett az \u00e9vek sor\u00e1n\u201d, t\u00f6rt\u00e9neteik \u00e9ppen arr\u00f3l gy\u0151znek meg: a tud\u00f3sok val\u00f3ban gyakran k\u00f6vettek el hib\u00e1kat, de a tudom\u00e1ny \u2013 persze a t\u00e9ved\u00e9sek helyesb\u00edt\u00e9s\u00e9nek hossz\u00fa \u00e9s keserves folyamata sor\u00e1n – v\u00e9gs\u0151 soron elvezethet az igazs\u00e1ghoz. A k\u00f6nyv sok p\u00e9ld\u00e1ja egy\u00e9rtelm\u0171en mutatja, \u00e9ppen \u201et\u00e9ved\u00e9seinknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en \u00e9rtj\u00fck meg magunk k\u00f6r\u00fcl a vil\u00e1got\u201d.<\/p>\n\n\n\n
A k\u00f6nyvet lapozgatva gyakran fel\u00f6tlik az olvas\u00f3ban, hogy a tudom\u00e1ny valamik\u00e9ppen az evol\u00faci\u00f3 modellj\u00e9t \u201eut\u00e1nozva\u201d fejl\u0151dik. Az \u00e9l\u0151l\u00e9nyek, folyamatosan v\u00e1ltoz\u00f3 k\u00f6rnyezet\u00fckben \u00e1lland\u00f3an alkalmazkod\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00fclnek. Az embert, a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek hasonl\u00f3k\u00e9ppen arra k\u00e9nyszer\u00edtik, hogy \u2013 Theodore Roosevelt mond\u00e1s\u00e1t id\u00e9zve \u2013 \u201eTedd meg, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy\u201d. Ek\u00f6zben azonban sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en \u00e9rik kudarcok \u00e9s k\u00f6vet el hib\u00e1kat, \u00e1m szerencs\u00e9nkre ott a tanul\u00e1sra val\u00f3 k\u00e9pess\u00e9g\u00fcnk, amit persze alkalmaznunk kell. \u00cdgy, ellent\u00e9tben az \u00e9l\u0151l\u00e9nyekkel, akik sz\u00e1m\u00e1ra a kudarc pusztul\u00e1sukat jelentheti, az ember helyett \u201ecsak\u201d hib\u00e1s gondolatai, rossz eszk\u00f6zei \u00e9s m\u0171k\u00f6d\u00e9sk\u00e9ptelen szervezetei \u201ehalnak meg\u201d, de hely\u00fckbe \u00faj \u00e9s jobban m\u0171k\u00f6d\u0151 alkot\u00e1sok l\u00e9pnek. <\/p>\n\n\n\n
A k\u00f6nyv tele van \u00e9rdekesn\u00e9l, \u00e9rdekesebb, de ritk\u00e1n hallott t\u00f6rt\u00e9netekkel, amelyek szeml\u00e9letesen mutatj\u00e1k az ember vil\u00e1gr\u00f3l alkotott ismereteinek fokozatos fejl\u0151d\u00e9s\u00e9t. Ez az \u00fat azonban t\u00e1volr\u00f3l sem olyan egyenes vonal\u00fa, mint amit az iskol\u00e1ban megtanulunk, hanem tele van kit\u00e9r\u0151kkel \u00e9s zs\u00e1kutc\u00e1kkal. \u00c1m \u00e9ppen ezek a kudarcok k\u00e9nyszer\u00edtenek \u00faj ir\u00e1nyba fordulni \u00e9s \u00faj v\u00e1laszokat keresni. A tudom\u00e1nyos \u00e9s m\u0171szaki halad\u00e1s \u00edgy azut\u00e1n folyamatosan, a kor\u00e1bbit\u00f3l elt\u00e9r\u0151 sz\u00fcks\u00e9gletek megjelen\u00e9s\u00e9re vezet, ami pedig kor\u00e1bban elk\u00e9pzelhetetlen sz\u00fcks\u00e9gletek \u00e9s v\u00e1llalkoz\u00e1sok l\u00e9trej\u00f6tt\u00e9t is kiv\u00e1lthatja. \u00c9s ez a folyamat meg\u00e1ll\u00edthatatlan: a befutott v\u00e1llalkoz\u00e1sokat egyre \u00fajabbak \u201enull\u00e1zhatj\u00e1k le\u201d. \u00c9rdekes p\u00e9ld\u00e1n kereszt\u00fcl mutatja be ezt a k\u00f6nyv, \u00e9rz\u00e9keltetve, hogy az id\u0151 \u201ekeletkez\u00e9se\u201d nem csup\u00e1n a kozmosz m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek probl\u00e9m\u00e1ja, hanem az emberi \u00e9let szervez\u00e9s\u00e9t is alapvet\u0151en befoly\u00e1solja. \u201eAz id\u0151 r\u00f6vid t\u00f6rt\u00e9nete\u201d c\u00edm\u0171 fejezet t\u00f6bb \u00e9rdekes, de kev\u00e9ss\u00e9 ismert p\u00e9ld\u00e1val vil\u00e1g\u00edtja meg az id\u0151 sokf\u00e9le szerep\u00e9t az ember \u00e9let\u00e9ben. Itt van p\u00e9ld\u00e1ul Ruth Belville esete, aki kiv\u00edvta Greenwich Time Lady<\/em> becenevet. Csal\u00e1dja m\u00e1r 1836-ban abb\u00f3l csin\u00e1lt p\u00e9nzt, hogy \u201ebe\u00e1ll\u00edtotta m\u00e1sok \u00f3r\u00e1in a pontos id\u0151t\u201d. Ruth, m\u00e9g a II. vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n is rendszeresen elutazott a Greenwichi csillagvizsg\u00e1l\u00f3ba, ott leolvasta a pontos id\u0151t, majd k\u00f6rbej\u00e1rta \u00fcgyfeleit \u00e9s megmutatva \u00f3r\u00e1j\u00e1t, \u201eeladta nekik az id\u0151t\u201d. Elk\u00e9pzelhetj\u00fck, hogyan szor\u00edtotta ki ezt a szolg\u00e1ltat\u00e1st, a m\u0171szaki halad\u00e1s, amikor mindenki sz\u00e1m\u00e1ra, b\u00e1rmely pillanatban k\u00f6nnyen el\u00e9rhet\u0151v\u00e9 tette a pontos id\u0151t. Ugyanakkor a Reuters h\u00edrszolg\u00e1ltat\u00f3 v\u00e1llalatot 2013-ban \u00e9ppen ez hozta neh\u00e9z helyzetbe. Egyszer v\u00e9letlen\u00fcl 10:00:00 helyett, 15 ezredm\u00e1sodperccel (!) kor\u00e1bban hozott nyilv\u00e1noss\u00e1gra gazdas\u00e1gi adatokat \u00e9s ez lehet\u0151v\u00e9 tette a nagyfrekvenci\u00e1s algoritmusoknak, egy 28 milli\u00f3 doll\u00e1r \u00e9rt\u00e9k\u0171 \u00fcgylet lebonyol\u00edt\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n A mesters\u00e9ges \u00f3raszerkezetekkel szemben az \u00e9l\u0151l\u00e9nyeknek saj\u00e1t bels\u0151 \u00f3r\u00e1juk van, amelynek un. cirkadi\u00e1n ritmusa eg\u00e9sz \u00e9letmenet\u00fcket ir\u00e1ny\u00edtja. \u201eEz hat\u00e1rozza meg, hogy \u2013 \u00edrja a k\u00f6nyv \u2013 mikor vagyunk a leg\u00e9berebbek (d\u00e9lel\u0151tt), \u00e9s mikor vagyunk a leg\u00f6sszeszedettebbek (d\u00e9lut\u00e1n k\u00f6zep\u00e9n) \u00e9s m\u00e9g azt is szab\u00e1lyozza, hogy ne \u00e9jszaka, hanem \u00e9bred\u00e9s ut\u00e1n menj\u00fcnk ki nagydolgozni.\u201d (139. oldal) Ez a biol\u00f3giai ritmus azonban megzavarhat\u00f3, amit megtapasztalt egy Stafania Collini nev\u0171 barlangkutat\u00f3, aki 130 napot t\u00f6lt\u00f6tt egyed\u00fcl a f\u00f6ld m\u00e9ly\u00e9n. \u201eArr\u00f3l sz\u00e1molt be, hogy cirkadi\u00e1n ritmusa kezdetben 28 \u00f3ra volt, majd v\u00e9g\u00fcl 48 \u00f3r\u00e1ra hosszabbodott.\u201d (140 old). A k\u00f6nyv t\u00f6bb, az id\u0151h\u00f6z hasonl\u00f3 jelens\u00e9g megismer\u00e9s-t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t t\u00e1rgyalja \u00e9s ennek sor\u00e1n az olvas\u00f3 benyom\u00e1st szerezhet az \u00e9let\u00fcnkh\u00f6z szorosan kapcsol\u00f3d\u00f3 \u2013 egyben tudom\u00e1nyosan is \u00e9rdekes – jelens\u00e9gek megismer\u00e9s\u00e9nek kanyarg\u00f3s \u00fatj\u00e1val.<\/p>\n\n\n\n E t\u00f6rt\u00e9netek mindegyike a r\u00e9gm\u00falt id\u0151k k\u00fcl\u00f6n\u00f6s egyedi tapasztalatait\u00f3l indulnak el, majd az egym\u00e1st\u00f3l sokszor f\u00fcggetlen megfigyel\u00e9sek \u00e9s vizsg\u00e1latok hossz\u00fa sorozat\u00e1n kereszt\u00fcl jutnak el a tudom\u00e1ny egyre kifinomultabb eszk\u00f6zei \u00e1ltal \u201eel\u0151\u00e1ll\u00edtott\u201d \u00e9s mind t\u00f6bb oldalr\u00f3l ellen\u0151rz\u00f6tt ismeretekhez. A k\u00f6nyv fontos \u00e9rt\u00e9ke, hogy r\u00e1vil\u00e1g\u00edt az ismeretek folyamatos tesztel\u00e9s\u00e9nek fontoss\u00e1g\u00e1ra, amit \u2013 b\u00e1r az \u00fczleti vagy hatalmi \u00e9rdekek is \u00f6szt\u00f6n\u00f6znek, de – alapvet\u0151en a tudom\u00e1ny bels\u0151 szab\u00e1lyrendszere \u00e9s a megismer\u00e9s egyre fejlettebb eszk\u00f6zei alapoznak meg. Ugyanakkor, ezeket a kutat\u00f3k \u00e1ltal l\u00e9trehozott \u00e9s ellen\u0151rz\u00f6tt ismereteket, illetve a tudom\u00e1ny ennek alapj\u00e1n igazs\u00e1gk\u00e9nt elfogadott t\u00e9nyeket az \u00e1tlagemberek sokszor csak k\u00e9sve \u00e9s vonakodva fogadj\u00e1k el. Ennek bemutat\u00e1s\u00e1ra szeml\u00e9letes p\u00e9ld\u00e1t k\u00edn\u00e1lt egy – napjainkban gyakran felvet\u0151d\u0151 \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6s probl\u00e9ma elemz\u00e9se, amelyet a k\u00f6nyv a k\u00f6vetkez\u0151 mondatokkal ind\u00edtja: \u201eEgy\u00e9rtelm\u0171, hogy k\u00f6zeleg a vil\u00e1gv\u00e9ge. Szerencs\u00e9re nem val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy egyhamar bek\u00f6vetkezik, \u00fagyhogy nyugi\u201d.<\/p>\n\n\n\n A m\u00faltban nagyon gyakoriak voltak az apokaliptikus j\u00f3slatok, de ezek egyike sem teljes\u00fclt. Mivel az elm\u00falt \u00e9vtizedekben \u2013 egy-egy karizmatikus vezet\u0151 k\u00f6r\u00e9 – t\u00f6bbsz\u00f6r is szervez\u0151dtek a \u201evil\u00e1gv\u00e9g\u00e9t\u201d hirdet\u0151 csoportok, a kutat\u00f3k megvizsg\u00e1lt\u00e1k, hogyan rag\u00e1lnak az \u201eelmaradt vil\u00e1gv\u00e9g\u00e9re\u201d. A vizsg\u00e1latok, visszaigazolt\u00e1k azt az, \u00e9let sok ter\u00fclet\u00e9n \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u0151 k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tapasztalatot: \u201emi, emberek kiemelked\u0151en j\u00f3l v\u00e9dj\u00fck a m\u00e9lyen gy\u00f6kerez\u0151 meggy\u0151z\u0151d\u00e9seinket, m\u00e9g akkor is, ha l\u00e1tv\u00e1nyosan t\u00e9vesnek bizonyulnak.\u201d S\u0151t, a szekt\u00e1k tagjaib\u00f3l a vil\u00e1gv\u00e9ge elmarad\u00e1sa t\u00f6bbnyire \u00e9ppen azt v\u00e1ltotta ki: a val\u00f3s\u00e1gban \u0151k mentett\u00e9k meg a vil\u00e1got a biztos pusztul\u00e1st\u00f3l. Ezt a reakci\u00f3t a vel\u00fck interj\u00fat k\u00e9sz\u00edt\u0151 \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 \u00edgy \u00f6sszegezte: \u201eNem kell ahhoz \u0151r\u00fcltnek lenni, hogy valami \u0151r\u00fclts\u00e9gben higgy\u00fcnk\u201d.<\/p>\n\n\n\n A k\u00f6nyv rendk\u00edv\u00fcl szerte\u00e1gaz\u00f3 jelens\u00e9gei \u00e9s p\u00e9ld\u00e1i sokszor v\u00e1ltott\u00e1k ki bel\u0151lem a \u201enah\u00e1t, de \u00e9rdekes\u201d megjegyz\u00e9st. \u00cdgy reag\u00e1ltam p\u00e9ld\u00e1ul a \u201eSzeret-e engem a kuty\u00e1m?\u201d fejezetet olvasva. B\u00e1r nekem nincs kutyusom, sok bar\u00e1tomnak van, \u00e9s mindegyik\u00fck \u2013 az \u00e1ltalam is megtapasztalt – szoros kapcsolatukr\u00f3l sz\u00e1mol be. A kuty\u00e1k r\u00e9g\u00f3ta \u00e9lnek vel\u00fcnk \u00e9s v\u00e1ltak t\u00e1rsainkk\u00e1: hozz\u00e1nk szoktak, \u00e9s mi is hozz\u00e1juk szoktunk, ami ak\u00e1r a szeretet emberi \u00e9rz\u00e9s\u00e9t is jelentheti. \u00c9rdekes volt azonban, hogy a k\u00f6nyv k\u00e9t szerz\u0151je ebben a k\u00e9rd\u00e9sben elt\u00e9r\u0151 v\u00e9lem\u00e9nyt fogalmazott meg. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s m\u00f3don Adam – genetikus \u2013 v\u00e9lte ink\u00e1bb azt: a kuty\u00e1k ragaszkod\u00e1s\u00e1t a jutalomk\u00e9nt kapott csirkefalatok \u00e9s a simogat\u00e1s v\u00e1ltja ki, aminek nincs k\u00f6ze az emberi szeretethez. Erre Hannah – a matematikus \u2013 saj\u00e1t kuty\u00e1ja Molly reakci\u00f3it \u00e1t\u00e9lve \u00edgy reag\u00e1lt: \u201eMicsoda b\u0151d\u00fcletes marhas\u00e1g! Persze, hogy Molly szeret engem.\u201d A probl\u00e9ma megold\u00e1s\u00e1t az \u00e9rzelmek tov\u00e1bbi kutat\u00e1s\u00e1t\u00f3l rem\u00e9lik, \u00e1m ezekre m\u00e9g csak \u00fagy utaltak,: a megold\u00e1s m\u00e9g csak valahol egy \u201eFolytat\u00e1sra v\u00e1r\u201d jel\u0171 dosszi\u00e9ban rejt\u0151zik. <\/p>\n\n\n\n A k\u00f6nyv, a tudom\u00e1ny, az emberis\u00e9g \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9nelem fejl\u0151d\u00e9s\u00e9nek legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb szakaszait \u00e9s korszakait \u00e9rint\u0151 felfedez\u0151 \u00fatja sor\u00e1n, sz\u00e1mtalan \u00e9rdekes, sokszor megh\u00f6kkent\u0151 p\u00e9ld\u00e1t \u00e9s esetet mutat be. Ennek sor\u00e1n az egyr\u00e9szt mindig j\u00f3l l\u00e1that\u00f3v\u00e1 teszi, hogy \u201ea tudom\u00e1nynak, a matematik\u00e1nak \u00e9s a csillap\u00edthatatlan k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en\u201d sokkal t\u00f6bbet tudunk, mint amit \u201el\u00e1tunk, hallunk, szaglunk, tapintunk\u201d. M\u00e1sr\u00e9szt azonban felh\u00edvja figyelm\u00fcnket arra: \u201eagyunkat el\u0151re telep\u00edtett hib\u00e1k \u00e9s zavarok terhelik\u201d. \u00cdgy meg kell k\u00fczden\u00fcnk el\u0151\u00edt\u00e9leteinkkel \u00e9s elfogults\u00e1gainkkal. Ennek ellen\u00e9re, vagy ha \u00fagy tetszik ezzel egy\u00fctt, a k\u00f6nyv a k\u00f6vetkez\u0151 – b\u00edztat\u00e1sk\u00e9nt, s\u0151t ak\u00e1r \u00f6szt\u00f6nz\u00e9sk\u00e9nt is tekinthet\u0151 – sorokkal z\u00e1rul: \u201eA tudom\u00e1ny ma \u2013 \u00e9s ez mindig \u00edgy lesz \u2013 az egyetlen eszk\u00f6z, hogy \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtsuk a teljes kalauzt abszol\u00fat mindenhez\u201d.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Hannah Frey \u2013 Adam Rutherford. 2024. Kalauz abszol\u00fat mindenhez. (HVG Kiad\u00f3) Megvallom a kezembe ker\u00fcl\u0151 k\u00f6nyveket \u00fagy szoktam \u00e1tn\u00e9zni, hogy elolvasom, amit az elej\u00e9n majd befejez\u00e9sk\u00e9nt \u00fczen potenci\u00e1lis olvas\u00f3inak. Ebben az esetben a szerz\u0151k, indul\u00e1skor \u00edgy fogalmazt\u00e1k meg c\u00e9ljukat: \u201eEz a k\u00f6nyv a kedvenc t\u00f6rt\u00e9neteinket tartalmazza arr\u00f3l, hogy honnan tudjuk, amit tudunk \u2013 a t\u00f6rt\u00e9neteinket […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2123"}],"collection":[{"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2123"}],"version-history":[{"count":3,"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2123\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2134,"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2123\/revisions\/2134"}],"wp:attachment":[{"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2123"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=2123"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"http:\/\/blog.marosan.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=2123"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}