Nem fogom vissza magam: ez a könyv egy csodálatos, meseszerű történet – lenyűgöző stílusban megírva – közös otthonunk, a Nyugat születéséről. Az alcím – „Egy 4000 éves történet” – pedig azzal kecsegtet, hogy kollektív „gyermekkorunk” egymást követő szakaszainak, az egykori szemtanúk által átélt és elmesélt kaotikus eseményeit foglalja világosan érthető keretbe. Az egykori utazók – kereskedők, tudósok, hittérítők, uralkodók és hadvezérek – a velük megesett történeteket, részben mások szórakoztatására, részben a későbbi utazóknak intésként tették közkinccsé. Ezt azután a társadalom szellemi elitje, az akkoriban írástudatlan többség számára, megszívlelendő tanulságként mesélte el nemzedékek hosszú során keresztül. A szerzőt – saját bevallása szerint – egyetemi oktatóként szerzett különös tapasztalatai késztették a könyv megírására. „Minden novemberben leülök egyetemi szobám kanapéjára, hogy átolvassam az az évi egyetemi jelentkezések paksamétáját, és szinte az összesben szó szerint ezt olvasom: ’Azért szeretném az ókori világot kutatni, mert Görögország és Róma a nyugati civilizáció bölcsője’”.
Kutatóként azonban a valóságos történetet akarta bemutatni. Az ő narratívája „nem a görög-római mediterrán világban indul, majd újra felbukkan a reneszánsz Itáliában, hanem amely követi a mai Nyugatot létrehozó kapcsolatokat a bronzkortól a nagy földrajzi felfedezések időszakáig, mialatt a társadalmak találkoztak egymással, összekeveredtek és időnként szétváltak.” A könyv megírását vezérlő koncepciója szerint „soha nem létezett tisztán nyugati vagy európai kultúra. Amiket nyugati értékeknek nevezünk – szabadság, racionalitás, igazság és tolerancia – nem kizárólag és nem eredendően nyugatiak, mivel a Nyugat maga is nagyrészt …. régóta fennálló kapcsolatainak terméke.” Amikor a fenti mondat alátámasztására szolgáló idézetbe belepillantottam, akkor ébredtem rá igazán a könyv méretére és az azt kiegészítő Jegyzetek fontosságára. Az írás ugyanis 420 oldal terjedelmű, amit 105 (!) oldal, apróbetűs jegyzet egészít ki. Nos a fent idézett mondathoz, fél oldalnyi megjegyzés kapcsolódik, ami több, mint 10 hivatkozást – különböző kutatásokat – sorol fel, segítendő az események és folyamatok megértését.
A szerző tehát a Nyugat – életünk mai körülményeit és jövőnket meghatározó gazdasági, politikai és, nem mellékesen, identitás-központja – kialakulásának, a kezdetektől véletlenek által befolyásolt eseményeit foglalja össze. A könyvet olvasva találkoztam egy nagyjából 725 évvel ezelőtt íródott – Marco Polo által elmesélt, és Rustichello által lejegyzett, „A világ leírása” című – könyv bevezető soraival, ami ösztönző lehet napjaink olvasói számára: „Nagy fejedelmek, császárok és királyok, hercegek és márkik, grófok, lovagok, polgárok és minden rangú népek, kik tudomást kívántok szerezni az emberek különféle fajtáiról és a világ eldugott tájékainak furcsaságáról, az ottani erkölcsökről és szokásokról, vegyétek és olvassátok ezt a könyvet”. Nem véletlen, hogy Kolumbusz Kristóf is magával vitte a könyvet amerikai kalandjára, nem szórakozásként, hanem utazás kiszámíthatatlan eseményein való eligazodást segítendő.
Az elmúlt évszázadban számtalan írás született a „Nyugat” – és „Európa” – válságokkal tarkított történelméről, napjainkban pedig újra krízisét éljük át. Ezzel együtt, az emberiség fejlődését és jövőjének alakulását alapvetően meghatározta tágabb „otthonunk” által teremtett kultúra: a létrehozott gondolatok és elméletek, a megalkotott eszközök és intézmények. Ennek tükrében a 4000 éves történet, izgalmas és sorsunkat meghatározó ismeretek egész sorával kecsegtet. Ugyanakkor belepillantva a könyvbe egy különös ellentmondással szembesülünk. Az első fejezet – Egy magányos vitorlás hajó – azzal a kezdő sorral indul: „Egy meleg reggelen történt, közvetlenül pirkadat után, nagyjából négyezer évvel ezelőtt”. Ám a bemutatott történet eseményeinek sora 1500 táján zárul, éppen, amikor Nyugat későbbi – váratlan fordulattal tarkított – sikertörténete elindul.
A könyv azonban meggyőzően érvel amellett, hogy a későbbi fejlődés-pálya megértéséhez, az indulás körülményei – amiként az egyén sorsára, a születését megelőző és az azt követő időszak – alapvetően lényegesek, mert döntően befolyásolják az egyéni és a kollektív történet későbbi alakulását. A könyvet olvasva szembetűnő, hogy a szerző Nyugat „születésének” körülményeire összpontosít. Ez konkrétan kifejeződik abban, hogy az első történelmi dátum i.e. 2000 körüli, míg az utolsó nagyjából 1492, amikor Kolumbusz megérkezik Amerikába és Aragónia és Kasztília frissen egyesített királyságának végre sikerült kiűznie a granadai iszlám emírséget. A könyv éppen azzal járul hozzá a történelem megértéséhez, hogy ráirányítja a figyelmet a fokozatosan, de folyamatosan formálódó – kiépülő, majd gyakran újra épülő – munkamegosztási szálak és kereskedelmi útvonalak szerepére.
A szerző, a korabeli társadalmak bővülő kapcsolatainak az emberek életének legkülönbözőbb területeit befolyásoló, érdekes és meggyőző példáit mutatja be. Így bepillantást nyerhetünk, hogyan változott meg lépésről, lépésre, a sokáig elszigetelt és legfeljebb háborúskodó társadalmak fejlődése. Csak egyetlen példa a sok közül. 1982-ben egy fiatal török szivacsbúvár egy hatalmas 16 méter hosszú és vagy 20 tonnás, i.e.14 századi óriás teherhajót roncsait fedezte fel: „Raktere tele volt luxuscikkekkel, … volt benne anatóliai ezüst, mezopotámiai sáfrány, fekete kömény, és gyógyszerként használható szömörce, bizonyára Egyiptomból érkező arany, ébenfa és nyers csont .. valamint tíz tonna ciprusi réz.” Még a tengerészek személyes tárgyai is a kulturális sokféleségről tanúskodtak: „égei-tengeri korsók és ivóedények, pecsétek, borotvák, tőrök és kések, balti borostyánékszerek…”
A könyv azonban nem csupán a történetek „kiszínezésére” használja a részletek hihetetlenül színes bemutatását. A szerző által említett eszközök és tárgyak, műalkotások és gondolatok – kiegészítve a Jegyzetekben megtalálható és az ellenőrzést lehetővé tevő információkkal – a meseszerű történeteket „kézzel foghatóvá” teszik. Ez adja a könyv talán legfontosabb versenyelőnyét, ettől lesz ugyanis igazán meggyőző alapvető állítása: a Nyugat születésében és fejlődésében a meghatározó tényező, más térségekkel, kontinensekkel való folyamatosan gazdagodó kölcsönös kapcsolatok. Ezt ugyanakkor néha a háborúk, többnyire azonban a kereskedelem, gyakran pedig elméletek és egyetemi tananyagok, oktatók és diákok cseréje alakította. A világ ekkor még olyan időket élt át, amikor a hadjárat és a kereskedelem egyaránt a kapcsolat-építés módjai lehettek. Szemléletesen érzékelteti ezt a vikingek esete. A könyv egyaránt hivatkozik az egykori Angolszász krónika beszámolójára, amelyben a 12. század végéig terjedően bemutatja az északi pogányok fosztogatásait és mészárlásait. Ugyanakkor emellett bemutatja, hogy a „skandináv kereskedelmi hálózat ekkorra átfogta az ismert világ északi részét Írországtól Bagdadig és még annál is tovább. Indiai gránátkő és az afrikai elefántcsont eljutottak Skandináviába, a Római Birodalom fémtárgyaival egyetemben.”
A történelmi fejlődésnek lényeges összetevője volt, hogy a távoli térségek egyaránt fontosnak tekintették a megszerzett ismeretek rögzítését, illetve továbbadását. Ez gyakran segítette a különböző – egymást sokszor idegennek tekintő, sőt még háborúban is álló – kultúrájú térségek szellemi kapcsolatainak szorosabbá válását. A 9. század elején – vagyis a honfoglalásunk táján – például „Bagdadban a tudományos élet a ’bölcsesség házának’ elnevezett könyvtár körül összpontosult, így a fordítási tevékenység szervezettebbé vált. A fordítók havi fizetést kaptak, maguk a fordítások több fázison mentek keresztül.” Egy másik történet bemutatja, hogy a 20 évesen királlyá választott Nagy Károly „elrendelte, hogy minden kolostor és katedrális támogassa a tehetséges fiúk ingyenes oktatását az ókori latin tankönyvekből”. Szinte a könyv minden lapján felbukkannak egészen különös esetek, amelyek az olvasót arra ösztönözhetik, hogy ezeknek részletesebben utánanézzen a Jegyzetekben, amely az ismeretek kibővítésének, további kiegészítésének és ellenőrizésének a lehetőségét kínálják.
A könyv – sok információt felhasználva – meggyőzően érzékelteti, hogyan formálódik a helyi közösségeken közötti rendszeres cseréből, az egyre távolabbi térségekre kiterjedő együttműködés. Ennek tartóssá válásában alapvető szerepe volt a kereskedelmet lebonyolító vállalkozásoknak. Ezek szervezték „iparszerűvé” a termékek előállítását, hozták létre a megfelelő szállító-eszközöket és így épülhetett ki a távoli – sokszor ezer kilométert is meghaladó – kereskedelem. Az ennek nyomán szövődő kulturális és tudományos kapcsolatok – illetve az ezekről írt, sok nyelvre lefordított könyvek – az emberi történelem meghatározó tényezői lettek. Ugyanakkor, a növekvő városok és a kereskedelem egyre távolabbra kiterjedő szálai – nem-szándékolt következményként – időnként a járványok kirobbanását is előidézték. Egyrészt, betegségek könnyebben terjedtek el a zsúfolt városokban, másrészt, ahogy a szerző fogalmazta: „a járványt azok az utazók és diplomaták, hittérítők és katonák terjesztették, akik eddig egy évszázadon át példátlan virágzást, mozgást és összekapcsolódást idéztek elő.”
Az olvasó végig haladva a könyvön szemléletes képet szerezhet az egyre komplexebb és mind több embert egyesítő társadalmak létrejöttéről. Egyben érzékletesen mutatja be a „Nyugat” és az „Európai” eszme meghatározóvá válását. Minthogy napjainkban fokozatosan egységes rendszerré szerveződik az emberiség, így a könyv – érdekes és szemléletes példák sokaságán keresztül – segít megérteni ennek a folyamatnak a pozitív és negatív következményeit. Ez azért különösen fontos, mert ami egykor évszázadokig eltartott, azt napjainkban évek alatt kényszerülünk átélni.
Leave a Reply