Elhangolódás.

Bereczkei Tamás: Elhangolódás. 2025. Typotex

A szerző – az evolúciós pszichológia nemzetközileg elismert kutatója – könyvében, modern világunk különös ellentmondását vizsgálja. Megállapítja, hogy életkörülményeinket a világ túlnyomó részén, az határozza meg, hogy „sokkal több anyagi forrás áll a rendelkezésünkre, mint a történelem folyamán bármikor. A tudomány és a technika újdonságai egyre kényelmesebbé teszik életünket. Egy középosztálybeli polgár jobban él, mint az elmúlt évszázadok arisztokratái.” Ám ezzel egyidejűleg az emberek életét testi nyavalyák, táplálkozási problémák, mentális zavarok, és párkapcsolatainak súlyosbodó gondjai „keretezik”. A könyv címe – Elhangolódás – éppen az ezt kiváltó alapvető okra utal. Ezt világítja meg, kicsit pontosabban, az alcím – A modern civilizáció evolúciós csapdái – is.

A könyvet felvezető Előszó a következő mondattal teszi még konkrétabbá a szerző által elemezni kívánt problémát: „Az évmilliók alatt kialakult adottságaink nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni a jelenkori kihívásokkal. Elhangolódás történik a kettő között, amely abból fakad, hogy az eredendően lassú genetikai evolúció egyszerűen nem tud lépést tartani a kulturális változások szédítő iramával.” Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt századokban teret nyert a szellemi munka, és az internet korába lépve életünk nagy részét a számítógépek előtt töltjük. Ennek elkerülhetetlen következménye: „egy gyári munkás, aki napi nyolc órát dolgozik az év 260 napján, 175 ezer kalóriával többet használ fel, mint egy irodában ülő hivatalnok. Ez nem kevesebb mint 62 maratonifutás energiaigényének felel meg.”

A könyv végig vezeti az olvasót, a mai emberek egyéni sorsának alakulását meghatározó fejlődés szakaszain. Bemutatja, hogy mindennapjaik során, az élet legkülönbözőbb területein milyen – helyzetüket megnehezítő – gondokkal szembesülnek. Mint az emberi viselkedés alapvető mechanizmusait elemző tudós, megismerteti az olvasót azzal a – tudományos vizsgálatok nyomán kialakult – képpel, amely megvilágítja a modern világunk problémáinak eredetét. Ennek alapján bizonyítottnak látja: gondjaink döntően abból fakadnak, hogy egyre kevésbé érezzük magunkat otthonosan a bennünket körülvevő világgal, nem leljük helyünket abban a közösségben, amelyben élünk. Ezt pedig alapvetően arra vezeti vissza, hogy „fajunk, történetének több mint 90 százalékában kis létszámú, viszonylag zárt, vadászó-gyűjtögető közösségben élt.” Ebből szemszögből tekintve történelmünkre – különösen az utolsó két évszázad alapvető változására – válik érthetővé: az ember, evolúciós örökségként kiformálódott pszichológiája, fokozatosan elhangolódott a mindenkori jelen körülményeitől.

Így jutott el a modern ember oda, hogy – éljen bárhol a világon, és foglalkozzon szinte bármivel – gyakran, szinte idegenként botladozik hétköznapjai szokásos helyzeteiben. A könyv számtalan érdekes – és kísérletetekkel alátámasztott – példán keresztül mutatja be: a fejlődés elért szintje lehetővé teszi ugyan, hogy kényelemben és élmények között válogatva töltsük napjainkat, de mégsem érezzük magunkat igazán otthon ebben a helyzetben. Az ebből fakadó sokasodó gondokkal napjainkban – az iskoláktól kezdve, az egészségügyi és a tudományos intézeteken keresztül, egészen a munkahelyig – sokféle társadalmi szervezet foglalkozik. Ezekkel szembesít minden percben a média, és ezekre kínál megoldást számtalan könyv is. Az interneten, illetve a nyomtatott formában megjelenő értékelésekkel összevetve Bereczkei Tamás könyve két alapvetően fontos versenyelőnnyel rendelkezik. Egyrészt, könnyen érthető és kifejezetten olvasmányos stílusban íródott, ami a tudományos ismeretterjesztő irodalom legjobbjai közé emeli. Másrészt, tudományosan megalapozott tényeket felhasználva, a szerteágazó témakör valamennyi fontos részletét – a hozzá kapcsolódó példákkal együtt – bemutatja. Vagyis, nem pusztán hivatkozik a kísérletekre, hanem olyan módon prezentálja eredményeiket, amely segíti a megértést, és a figyelmet a lényegre irányítja. Ezzel hozzásegíti az olvasót ahhoz, hogy eligazodjon a magyarázatok dzsungelében.    

A könyv első része – Evolúciós csapdák – végig vezeti az olvasót az úton, ahogyan „szert tettünk” evolúciós örökségünkre, és feltárja a fokozódó „elhangolódás” okait. Így válik érthetővé, hogy folyamatosan átalakuló élet-körülményeink miért vezettek az illeszkedés sokasodó problémáira és a változó életkörülmények miért idézik elő fokozatos elhangolódást.  Modern korunkban különösen szembetűnő ellentmondásként éljük meg, azt a sokakban megfogalmazódó felismerést: „komfortos életmódunk nem feltétlenül jelent magas életminőséget”. Ennek a – modern világban általános – életérzésnek az okait kutatva, a könyv sorra veszi a modern ember evolúciósan kiformálódott és a mai napig meghatározó pszichológiájának alapjait. Ezt tükrözi a könyv szerkezete, így fejezetei mindennapi életünk legfontosabb szféráit mutatják be: táplálkozási szokásainkat, testi nyavalyáinkat, lelki megpróbáltatásainkat és változó kapcsolatainkat.  

Minden egyes fejezetben azután sok érdekes és a modern ember számára rejtélyesnek tűnő probléma elemzése történik. Csak az érzékeltetés kedvéért, kiemelek néhányat, amelyek számomra a legizgalmasabbnak tűntek. Táplálkozási szokásaink tárgyalása során – egyebek mellett – szóba kerül az elhízás ördöge és a soványság kultusza. A testi nyavalyáinkat bemutató fejezet kitér a mozgáshiányra, és a mindennapjaikat átszövő stressz okainak az elemzésére. Lelki megpróbáltatásaink vizsgálata keretében szó esik függőségeinkről és a modern élet nőket fenyegető megpróbáltatásairól. Végül, a változó kapcsolatok fejezetben, a könyv részletesen elemzi a modern ember magányosságát előidéző helyzetet, valamint a párkereső algoritmusok szerepét és a gyerekvállalás problémáit.

A könyv szemléletes példák segítségével és a tudomány által feltárt tények bemutatásával meggyőzően bizonyítja: a modern ember problémái számottevő mértékben, mai világunk és evolúciós örökségünk közötti elhangolódás előidézte összeütközéséből fakadnak. Vegyük a párkapcsolatokat, ahol a szerző értékelése szerint: „Paradox módon, úgy fokozódik a zavar és a bizonytalanság, ahogyan növekszik az elérhető partnerek száma” (301) A „bőség zavarára” utaló megállapítását a könyv – egyebek mellett – egy olyan kutatással támasztja alá, amely azt mutatta: ahogyan nő az online párkeresők által felkínált partnerek száma, úgy lesznek elégedetlenebbek az emberek döntésükkel. Számomra még inkább elgondolkoztató volt egy másik kutatás, amely arra utalt: „azok a nők, akik számíthatnak közeli rokonaik támogatására ellenállóbbak a stresszből fakadó negatív élettani és mentális hatásokkal szemben, és ritkábban betegszenek meg, mint a magányosan élők.”  

Ezzel összefüggésben, a könyv érdekes következtetésekre jutott, az emberiség jövőjét alapvetően befolyásoló téma, a modern világ demográfiai fenntarthatóságának elemzése során. Kiindulópontja: „nincs olyan ország Európában és általában az iparosodott világban, ahol ne csökkenne a népesség” Ugyanakkor, a jelenség mögött, egy egészen különös ellentmondás fedezhető fel. Egyrészt: „az ipari társadalmakban emberek lényegesebben több anyagi forrással rendelkeznek, mint bármelyik korábbi történelmi időszakban”. Másrészt viszont: „híján vannak a nem anyagi jellegű forrásoknak. A modern társadalmakban élő nukleáris családok a legtöbb esetben nélkülözni kénytelenek a személyes támogatások és szolgáltatások rendszerét”. Ez pedig – legalább is szerintem – azt sugallja: a változás legfontosabb eleme – sokkal inkább, mint azt beismerjük – az egykor rendkívül szoros és kiterjedt családi, rokoni és baráti hálózat megerősítése. Vagyis, a demográfiai hanyatlás megállításához elkerülhetetlen, evolúciós múltunk, kölcsönös segítségen alapuló szoros hálózatának „helyreállítása”.  

Az olvasó, bizonyára maga is folyamatosan szembesül az elhangolódás problémáival. Ráadásul ezt, nemcsak saját, hanem a vele szoros kapcsolatban levő társai életének példáin is megtapasztalhatja. Az egyre inkább társbérletként „működő” globális világunk, több milliárdnyi lakótársának jelenlegi helyzetében, a könyv tényekkel alátámasztott megállapításait két tényező teszi különösen időszerűvé. Egyrészt, napjaink körülményeit alapvetően az un. permacrisis állapota határozza meg, ami környezeti, társadalmi és gazdasági gondjaink fokozódására vezetett. Minthogy pedig a – gyakran idézett – billenési pontokat túlléptük, gondjaink maguktól nem fognak enyhülni. Másrészt, miközben a világ helyzetének megértésében egész sor tudomány vesz részt, ugyanakkor a könyv által bemutatott ismeretek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy feltárjuk a súlyos zavarok gyökerét. Ennek ellenére, a problémák elemzésébe ma még ritkán vonják be az evolúciós pszichológia által feltárt viselkedési modelleket.

Ugyanakkor az „Elhangolódás” – 346 oldalon és 32 oldal hivatkozással alátámasztva – tudományosan megalapozott módon igazolja: evolúciós „programunk” alapvetően meghatározza reflexszerű reakcióinkat. Ez pedig alapvetően befolyásolja, vajon tényleg egy fenntartható világba vezéreljük magunkat. Erre a kérdésre a könyv utolsó – „Merre tartunk?” – fejezete tér vissza. Összefoglalja az emberiség fejlődésének – különösképpen az elmúlt évtizedek egyre gyorsuló változásának – következményeit a ma élő nemzedékek létfeltételeire. Az elmúlt évszázadok kedvező változásait – hétköznapokat kényelmessé tevő sokféle eszközei elterjedését és ennek nyomán az életkörülmények  javulását – egy olyan figyelmeztető megállapítással értékeli: „Amit ma haladásnak tartunk, az gyakran nem más, mint az ember biológiai és pszichológiai természetével szembeni merénylet”. Ennek egy szembetűnő példája, hogy miközben „a modern életforma egyik sarokköve az egyéni választás szabadsága”, a bővülő választék a legtöbb területen bizonytalanság és frusztráltság növekedését eredményezi.   

Könyve lezárásaként a szerző összefoglalja az írása során benne megfogalmazódó gondolatokat. Kiindulva az elmúlt századok során javuló életfeltételek ellentmondásos következményeiből, teszi fel a kérdést: „De tényleg ez a fejlődés?” Válaszát, alapvetően a jövőhöz való illeszkedés növekvő problémái formálták. Ezek nyomán – könyvének utolsó oldalán – az olvasónak, a következő végső üzenetet fogalmazta meg: „az ember hosszú evolúciós múltja jelöli ki a normális és egészséges életre vonatkozó legáltalánosabb kereteket”. A könyvét pedig ennek alapján a következő – tudományos és élettapasztalatait összefoglaló – sorokkal zárja: „Jól tesszük, ha összeegyeztetjük viharos gyorsasággal változó jelenünket a múltból származó elkerülhetetlen örökségünkkel. Ha mindez nem is a szakadatlan és feltartóztathatatlan fejlődést kínálja számunkra, egy harmonikusabb és egészségesebb élet lehetőségét biztosan hordozza.”