A korrupció szociológiája

Jancsics Dávid. A korrupció szociológiája. hvg.könyvek. 2025.

Aki meg akarja érteni, mi és miért is történt hazánkban az elmúlt másfél évtizedben, majd ennek lezárásaként 2026 áprilisában, azok számára ez a könyv kihagyhatatlan. A szerző – Jancsics Dávid – szociológiából szerzett diplomát az ELTE-n, a doktori fokozatot azonban már az USA-ban szerezte meg. Több egyetemen is tanított és kutatta a rendszerváltó kelet európai térségre jellemző korrupció jelenségét. A probléma elméleti háttérének és mindennapi megnyilvánulásainak vizsgálata során, egy különös – kifejezetten hazánkra jellemző – ellentmondásra figyelt fel. Az Eurobarométer felmérései szerint 2005 óta évről évre kevesebb magyar érzi azt, hogy az elmúlt időszakban korrupcióval találkozott. A nemzetközi korrupciós index (CPI) adatai ugyanakkor azt mutatják, hogy Magyarország az elmúlt „tizenkét év alatt 36 hellyel és 14 ponttal csúszott lejjebb a korrupciós világrangsorban”, és ezen téren Európa „sereghajtója” lett.

Ennek tükrében tette fel a kérdés a szerző: „Hogyan válhat az ország egyre kevésbé korrupttá, miközben egyre korruptabb?” Végső soron ez a sokkoló ellentmondás késztette könyvének megírására. A végső válasz pedig, amit kutatásainak eredményéből szűrt le: a Fidesz, a 2010-es, 2/3-os választási győzelmét követően, élet minden területén alapvető változásokat hajtott végre, aminek következményeként egy „korrupciós rendszerváltás” is lezajlott. A felületes olvasó esetleg hajlamos lenne félretenni az írást, mondván már elege van a mindenhol és mindenki által „tárgyalt” korrupció jelenségéből. A könyv alcíme – „A kisstílű megvesztegetéstől a közpénzek ellopásáig Magyarországon” – azonban rádöbbentheti az írás sorsdöntő fontosságára. Ez ugyanis egyértelműen a korrupció alapvetően új típusának megjelenésére utal, és ennek következményei vezettek el az idei április 12-i parlamenti választások, „földcsuszamlásszerű” eredményére.

A szerző az elemzéseit alátámasztó szociológiai vizsgálatokat és a korrupció sokféle érintettjének tapasztalataira is kiterjedő interjúit több, mint másfél évtizede folytatja. Ez azt jelenti, hogy kutatása végig követte Magyarország gazdasági és politikai átalakulását, beleértve a változás folyamatának részleteit is. „Az interjúkból – jegyzi meg a szerző – jócskán idéztem könyvemben, hogy szemléltessem a kapott eredményeimet, közelebb vigyem az olvasókat a való élethez, és betekintést nyújtsak a korrupció társadalmi kontextusába.” Ennek nyomán azután „naprakészen” rögzítette – és a könyvben be is mutatta – a sokszor kaotikus változásoknak a társadalom hangulatára és az emberek életérzésére gyakorolt hatásait. Szeretném visszaigazolni: ezeket az interjú-részleteket rendkívül érdekesnek és a változásokat megvilágítónak éreztem, mert bennem is felidézték az elmúlt időszakok élményeit.  

A szerző kiemeli: „empirikus adataim gerincét több mint száz interjú képezi”. Az ezekből kiválasztott idézetek azért is érdekesek az olvasók szempontjából, mert – ezt tanúsíthatom – valóban érthetővé, szemléletessé és ezzel könnyebben befogadhatóvá teszik a mondanivalót. Az új ismeretek befogadását ugyanis gyakran nehezíti a tudomány sajátos fogalomrendszere. Az új és még nem kellően ismert modellek az átlagolvasó számára homályosak emiatt előfordul, hogy még az érdeklődők is hajlamosak átlapozni az ezekre alapozott megállapításokat. Azzal azonban, hogy a könyv, a mondanivalót könnyen befogadható történetekkel támasztja alá, hozzásegíti az olvasót, hogy megértse és elfogadja a tudományos fogalmakkal és modellekkel felrajzolt helyzetképet, és annak részleteit is.

A szerzőnek a témáról készült összefoglaló munkája – ami a „rendszerváltások” gazdasági és politikai folyamatainak tudományosan megalapozott elemzését nyújtotta – először 2024-ben, az USA-ban jelent meg. Ám könyvének magyar kiadását, a további tudományos elemzés számára fontos információk mellett további, kifejezetten a magyar olvasó eligazodását segítő tényekkel egészítette ki. Ennek keretében azonban nem az oknyomozó újságírók sokrétű és többnyire korrekt elemzéseire épít. Alapvetően, saját kutatásaira támaszkodik, amikor az összekapcsolódó részterületek mélyreható és elfogulatlan elemzését végrehajtja. Ennek nyomán, a sokoldalúan bizonyított tényekre támaszkodva tárja az olvasó elé: mi és miért történt hazánkban az elmúlt évtizedekben.

A mondanivaló befogadását megkönnyítendő a könyv első fejezete összefoglalja a korrupció fogalmának szociológiai meghatározását. Ennek során a korrupciót olyan általános jelenségként jellemzi, amelynek „főbb mintázatai a világ bármely részén megtalálhatók.” Ennek alapján tér rá a hazai olvasókat leginkább érdeklő témára: bemutatja, hogy a térségünk „szocializmusait” az állandósult hiányhelyzetek jellemezték, amely kedvezett, sőt szinte elkerülhetetlenné tette a társadalmakat átszövő és egyének között zajló korrupciót. Ebből kiindulva elemzi a Kelet-Európában lezajlott „rendszerváltások” folyamatát és bemutatja ezekben a korrupció új formáinak a megjelenését. Ugyanakkor a könyv legnagyobb értéke, hogy korán felfigyelt a korrupció jelenségében – csak hazánkban és 2010-et követően bekövetkezett – sajátos „korrupció-váltásra”. Megállapítja, hogy a körülmények a 2010 áprilisi parlamenti választásokat követően alapvetően megváltoztak: „az újonnan formálódó, az autokrácia irányába tolódó rezsimben, a korrupciós minták is átalakultak”.

A második fejezet – címe: „A kisstílű korrupciótól az állam foglyul ejtéséig” – részletesen bemutatja a bekövetkezett változásokat. Bevezetésként végig vezeti az olvasót hazánk elmúlt fél évszázadának történelmén. A lezajlott fejlődési folyamatot így jellemzi a szerző: Hazánk, a „békés átmenettel az egypárti diktatúrából és a tervgazdálkodásból többpárti demokráciává alakult és a piacgazdaság felé fordult, ezzel pedig megkezdte a felzárkózást a Nyugathoz”. Ugyanakkor – bár ez előre látható volt, mégsem tudatosítottuk kellőképpen – a folyamat nehezebben és ellentmondásosabban alakult, mint képzeltük. Az „állam foglyul ejtése” a korrupció alapvetően új formáinak megjelenéséhez vezet, amelyet napjainkban a „kleptokrácia, intézményesített vagy politikai korrupció, tolvajok uralma és jogalkotási korrupció kifejezésekkel egyaránt illetnek”. Ezzel a korrupció szociológiája tulajdonképpen átmegy a korrupció politológiájába.

A szerző, a téma fontosságának megfelelően, egész fejezetet szentel az „állam foglyul ejtéseként” jellemzett átalakulás elemzésének. Megállapítja, hogy Orbán Viktor – kiiktatva a „fékek és ellensúlyok” rendszerét – Magyarországot fokozatosan Patyomkin stílusú demokráciává változtatta, amelynek „hivatalos intézményei többnyire a hatalom díszleteként funkcionálnak”. Ez tette lehetővé a „állam foglyul ejtését”, amelynek során a Fidesz elit „először a politikai almezőket monopolizálta, majd a gazdaságra, végül minden más területre, köztük a sportra, a művészetekre és még a rockzenére is kiterjesztette a hatalmi eszközeit.” Ezzel a hazánk, a rendszerváltás során kívánatos célként megfogalmazott politikai modellje radikálisan megváltozott, ami az elmúlt évtizedben a társadalom és a gazdaság alapvető hanyatlást idézett elő.

Ezzel párhuzamosan azonban megváltozott az ország korrupciós mintája is. A szerző ezt úgy jellemezte, hogy 2010-et követően a korrupció olyan rendszere jött létre, amely „nem a normális intézményi működés ad hoc jelleggel létrejövő patologikus jelensége, hanem bele van szőve az államszerkezet szálai közé.” Pontosan ezt fejezi ki az „állam foglyul ejtése” kifejezés, amelynek létrejöttét és működését a nyolcadik – Oligarchák és politikusok címet viselő – fejezet tárja fel részleteiben. A szerző megállapítja: 2010-et követően az „állam foglyul ejtése” vált a fő kormányzási vezérelvé Magyarországon, ami azt jelenti, hogy „egy szűk korrupt politikai elit irányítja minden szinten az egész rendszert.” Ez azonban egy egészen különös fordulathoz vezetett. Míg korábban a korrupció, a törvényekkel ellentétes, így az állam által üldözendő cselekedet volt – hiszen a korrupcióban résztvevők, így vagy úgy, de az állam forrásait lopták el – a „foglyul ejtett államban” a korrupció lett a törvény. Az uralkodó elit, főként pedig az egészet irányító autokrata tudatosan alkotott éppen olyan törvényeket, hogy bármit, amit akar megszerezhessen és megtehessen. Mintha csak a 1970-es évek vicce – „Mi a KGST elvi szempontja? Elviszem! Pont!” – változott volna valósággá. Vagyis, az „állam foglyul ejtése új makroszintű formális keretet teremt, amely a foglyul ejtő csoportnak hoz hasznot, és az ő korrupt vezetésüket védi.”

A könyv olvasása során egyre magasabbra értékeltem a szerző tudományos munkáját, amely meggyőzően igazolta, hogy átalakuló társadalmunkban alapvetően megváltozott a korrupció jelensége, és ráirányította a figyelmet arra, vajon a társadalom miként alkalmazkodik ehhez a helyzethez. Ugyanakkor a könyvben bemutatott sok egybekapcsolódó tény és interjú részlet arra utalt, hogy Orbán rendszere a valóságban egyre bizonytalanabb helyzetben van. Mivel az írás angol és magyar nyelvű változata még az Orbán rendszer bukása előtt jelent meg, a szerző személyes bátorságára vall a könyv utolsó soraiban megfogalmazott – félremagyarázhatatlan – következtetése: „a foglyul ejtett államot összetartó betonszerkezet tartópilléreiben repedések mutatkoztak. Az, azonban, hogy ezek a folyamatok végül elvezetnek-e a NER által létrehozott korrupt rendszer szétbomlásához, talán hamarosan kiderül, de a történetnek ez a része ennek a könyvnek már nem képezi részét.”

Most, a 2026-os „rendszerváltozás” után, mindenki elgondolkodhat azon, vajon alig néhány hónappal korábban látta-e és remélte-e azt, ami jönni fog. Akik azonban április 12-én a változásra szavaztak és ezzel elindították az átalakulást – az öröm és a bizakodás mellett – jó, ha elgondolkodnak a könyv utolsó fejezetének üzenetén. A cím – „A 2025 utáni korszak: A foglyul ejtett rendszer szétbomlásának kezdete?” – pontosan kifejezi napjaink, még sok területen érzékelhető bizonytalanságát. Az elsöprő választási győzelem ellenére nem felejtkezhetünk meg arról, hogy az orbáni rendszer működését az erre célra kialakított politikai intézmények és szinte korlátlan pénzügyi források alapozták meg. A könyv minden sora azt bizonyítja, elkerülhetetlen az alapvetően átalakulás. Ez azonban egyszerre követel tudományosan megalapozott előrelátást és határozottságot, megfontoltságot, de épp így, a mienkétől eltérő vélemények meghallgatását. Engem arról győzött meg a szerző, hogy ez nem lehetetlen, de egyáltalán nem könnyen teljesíthető. Ezért ajánlom minél többeknek: olvassák el a könyvet, gondolkodjanak el rajta, vitassák meg barátaikkal, de figyelmesen hallgassák meg az eltérő véleményeket is.