A mosoly-görbe alján
Az elmúlt héten kiszivárgott az EMMI, a szakiskolai képzés átalakítására vonatkozó elképzelése. A szakközépiskolásokat bővülő óraszámban, szűken vett szakmájukra oktatnák, viszont lecsökkentenék a későbbi pályamódosítást segítő, közismereti tárgyak óraszámát. A jobbágyok „röghöz kötése” Magyarország történelmének egyik legszomorúbb – történelmünk második félezer évét megnyomorító – fordulópontja volt. Az oktatás 2010-et követő átalakításának következménye: a rendszerváltás veszteseinek hasonló „röghöz kötése”. A kormány – mint mindent – ezt is a biztos munkahelyek ígéretével próbálja „eladni”. Mégis kérdés: vajon a hírhez az elégedettség – a „fülig érő” száj U görbéjét mintázó – mosoly-ikon passzol, vagy, éppen ellenkezőleg, a csalódásunkat jelző – lefelé görbülő szájat mintázó, fordított U görbe alakú – szomorúság-ikont biggyesszük oda? Azt, hogy ezeknek az ikonoknak fontos és megszívlelendő üzenete lehet egy vállalat vagy éppen egy társadalom számára, R. Baldwin vetette fel néhány évvel ezelőtti elemzésében. (Baldwin, R. 2012. Global supply chain. CTEI Working Paper).
Baldwin „mosolygörbéje” egy vállalat lehetséges tevékenységei és a tevékenységek által előállított értékek közötti összefüggést rajzolta fel. Az U („mosoly”) görbe ball szélén, a termelést megelőző fázisok – a K+F, a termék-, és a gyártás-tervezés – találhatók. Ezeknek a tevékenységeknek a hozzáadott értéke – és ebből következően, az itt dolgozók fizetése – magas – ezt jelzi a görbe ball felső szára. Ugyanez a helyzet a jobb szélen, a gyártást követő fázisok, a szolgáltatások, és a marketing területén. Ugyanakkor a „mosolygörbe” közepe táján – ahol a termékek előállítását, gyártását közvetlenül kiszolgáló tevékenységek találhatók – viszonylag alacsony a hozzáadott érték. Ezt fejezi ki a mosolygörbe közepén a mélypont, amely egyben az itt dolgozók várhatóan alacsony jövedelmét is jelzi.
Amikor tehát egy vállalat tevékenységeit fejleszti – sok egyéb tényező mellett – azon is elgondolkodnia: mely területekre összpontosítson. Aki a gyártás mellett dönt, az alacsony hozzáadott értéket termelő tevékenységeket, egyben, az itt foglalkoztatottak alacsony bérét választja. Ráadásul, ezek a területek lesznek leginkább kiszolgáltatva a robot-forradalomnak. Ez egy vállalatot, nyilván elgondolkoztat, de könnyen elmozdulhat magasabb értéktermelő tevékenységek felé. Egészen más azonban a helyzet egy ország, mondjuk Magyarország esetén. Ha egy kormány a gyártás és a termelés területeinek fejlesztésére összpontosít – tudatosan vagy öntudatlanul – a Baldwin-görbe középén levő mélypontra vezérli az országot. Az a gazdaságpolitikai stratégia tehát, amely gyártó-, és összeszerelő-üzemek becsábítására, és az ő munkaerő-igényeik kiszolgálására törekszik – illetve ezt támogatandó, olyan képzési és oktatási, emberi erőforrás és regionális fejlesztési politikát valósít meg, amely polgárait alapvetően a termelésben való részvételre teszi alkalmassá – az alacsony jövedelmet tartósítja.
Sőt, ez a stratégiai kiszolgáltatottá is teszi a magyar munkavállalókat. A fejlett országban a munkaerőnek alig 20%-a dolgozik a termelésben, és ennek részesedése a GDP-ből nagyjából ugyanilyen arányú. Vagyis, ezek a területek csökkenő munkaerő keresletet nyújtanak. Emellett, ha az oktatási rendszer kizárólag a globális ellátási lánc gyártási szakaszán hasznosítható készségekre és ismeretekre készíti fel a felnövekvő generációkkal, akkor kiszolgáltatottá tesz a robot-forradalom kihívásaival szemben is. S, hogy mi a teendő, az leolvasható a Baldwin görbéről: a két széléhez közel eső területek fejlesztésére kell összepontosítani.
Az előbbi a kreativitás és az innovációs képesség, a találékonyság és a vállalkozókészség fejlesztését jelenti. Ez a természettudományos ismeretek elsajátítását, a szabad gondolkodást, a vita-, és alkalmazkodási készséget, a világban – más nyelven – megszülető ismeretek és tények megértésére való hajlandóságot és készséget jelenti. A görbe másik széle az érzelmi-, és a szociális-intelligencia magas szintjének kialakítását, empátiát, toleranciát, kommunikációs és együttműködési készséget követel. Azt kívánja, hogy viselkedésünket hajlandók legyünk mások szemszögéből szemlélni, és elfogadjuk a megegyezésre törekvést, cselekedeteinket vezérlő alapelvként. Ebből pedig mindenki levonhatja a következtetést: felelős vagy magadért, és nem a kormány teremti meg jövődet, hanem te magad alkotod azt, magad és családod számára. Csak nem ez az, ami nem nyerte el miniszterelnök tetszését?
Leave a Reply