Az DK és az MSZP is a kvóta-népszavazás bojkottjára bíztat, de nem közösen, de az utóbbi „megfűszerezi” azt némi Nemmel. Az Együtt, a MOMA és PM is a bojkottal ért egyet, de a nagyoktól külön kampányolnak. A liberálisok vezetője Fodor Gábor a „vállaljuk bátran az Igent” hirdeti, és vele ért egyet Horn Gábor a Republikon Alapítvány elnöke, aki arra bíztat: üzenjünk Orbánnak – Igen! Nemrég jelent meg a hálón a Helsinki Bizottság, majd a Kétfarkú kutya párt véleménye: adjunk le érvénytelen szavazatot. (Mellékesen, ezt a nézetet – valószínű elsőként – alig néhány nappal a Fidesz népszavazási kezdeményezését követően magam is kifejtettem. a „hekkeljük meg” cikkemben. (Népszabadság. 2016. márc.4.) Most mégis a bojkottot támogatom, azzal a kiegészítéssel: vidéken, ahol a hatalom szeme mindenkit lát, az „elmenni, de érvényteleníteni” a támogatandó alternatíva. Nem értelmes tovább növelni az amúgy szinte fokozhatatlan zűrzavart az ellenzéki oldalon.
A helyzet tisztázását a további viták nem segítik. Ha a „menjünk el, és szavazzunk igennel” véleményt hangoztatókat megkérdeznének, vajon van-e némi igazság az ezt elutasítók véleményében, valószínű így válaszolnának: van igazság a bojkottban, de több érvet látok az igen mellett. S ha ugyanerről kérdeznénk a bojkott, vagy az „érvényteleníts” mellett kampányolókat, ők is azt mondanák: az igen szavazat mellett is szólnak érvek, de a saját mellett több érv hozható fel. Vagyis – mint a legtöbb kérdésben is, egyaránt lehet érvelni a támogató és az ellenzők vélemények mellett, miközben még az egy oldalon álló között is vannak különbségek. Akkor mi lett volna a megoldás?
A népszavazási kezdeményezést Orbán Viktor február 24-én jelentette be, az NVB február végén hagyta jóvá, az Országgyűlés május 10-én adott szabad utat, Áder János pedig július 5.-n írta ki. Legkésőbb az Országgyűlési határozatot követő egy héten belül az ellenzéki pártoknak és mozgalmaknak közös megoldás elfogadásával kellett volna a polgárok elé állni. Minthogy bármelyik megoldás mellett szólnak érvek, bármelyik megoldás elfogadható lett volna – akár pénzfeldobással, és már hónapok óta folyhatnak a közös kampány. Már hónapok óta mindenki egy kottából énekelne. (S ha a választott megoldás a végén kudarcot eredményez: akkor összeülnek, megbeszélik, és levonják a tanulságot. De nem vádolják egymást nyilvánosan és az őket támogató szakértők sem hülyézik le egymást nyilvánosan.) Már hónapok óta járhatnák az ellenzéki mozgalmak és pártok az országot kéz a kézben. Már kampányolhattak volna a internetes médiában egymást támogatva. Már tarthattak volna közös sajtótájékoztatókat Brüsszelben, Párizsban, Berlinben és Rómában és Bécsben. Ehelyett még mindig csak össze vissza beszéd folyik. A népszavazás hajója – még mielőtt az ellenzék felülhetett volna rá – elment!
A tanulságok levonására helyezzük az egész problémát helyezzük új keretbe. Nem lehet nem észrevenni, hogy egyre közeledik a 2018-as választás. Már eddig is, de ez után még inkább, minden felmerülő kérdés túlmutat önmagán, és a választásról szól. A Fidesz minden akciójával azt üzeni: én vagyok a hatalom, és használom az erőt. Ez azt jelenti: én mondom meg, mi a probléma, én adom meg a megoldást, majd – nem lacafacázok – végrehajtom, amit akarok. Az ellenzéknek – ha kormányra akar kerülni – ugyanazt kell bizonyítana: kormányképes. Leváltani a Fideszt csak akkor tudják, ha a szavazók elhiszik róluk: egymásban bízva, képesek közösen meghozni döntéseket, kitartani azok mellett, és tanulni a hibákból.
A népszavazás hajója elment, de a választásokig előttünk álló időben bizonyosan felbukkan legalább 4-5 ugyanilyen „hajó”. Lesznek valóságos krízisek és lesznek – mint a népszavazás – Orbán Viktorék által kreált problémák, amelyeket csak megtévesztésül dobnak be. Ezekben a polgárok látni fogják a kormánypárt – látszólag – egyértelmű álláspontját. És felteszik a kérdést: nos, kedves demokratikus ellenzék, akkor te mit javasolsz? Ha az ellenzék pártjai és mozgalmai – ahogyan eddig – nem képesek összefogni, és még, akik hasonló álláspontot képviselnek, azok is élesen kritizálják egymást, a zűrzavarból a polgárok azt a következtetést vonják le: ezek nem kormányképes!
Négy éve, P. Ashdown – az angol liberális párt egykori vezetője – egy interjújában megfogalmazta Ashdown 3. törvényét: modern korunkban csak azt csinálhatod meg, amit másokkal együtt teszel. A demokratikus ellenzékre ennek a törvénynek a kiterjesztése érvényes: csak azt érdemes (célszerű, ajánlatos, és lehetséges) megtenni, amit másokkal együtt teszel. Csak annak a sajtótájékoztatónak lesz hírértéke, amin egymás mellett ültök, csak az az akció lesz hatásos, amin többen együtt vesztek részt, csak az a tüntetés lehet eredményes, amin kéz a kézben mentek, csak az a kampány hatékony, amit együtt terveztek, közösen finanszíroztok, és együtt hajtotok végre. Mert mostantól az egyetlen és igazi kérdés: kormányképes-e az ellenzék? Ha a hátra levő időben egységesen és egymást támogatva képesek dolgozni, az azt bizonyítja: ezek képesek együtt kormányozni. Ha ezt nem tudják megtenni, és rendre csak egymást ostorozó és a másik ostobaságát bizonygató véleményeket hangoztatnak, akkor a társadalom ebből azt szűri le: ezek még nem érettek arra, hogy kormányra kerüljenek.
A 2018-as választásokig, 5-6 nagy horderejű téma bukkan majd elő. (Elvárható volna, hogy az ellenzék közös stábja ezeket előre feltárja – de ne legyünk mohók). A problémák megosztják a társadalmat, de az ellenzék pártjai és mozgalmai sem a másik megátalkodottsága miatt nem tudják meggyőzni egymást. Mindegyik témában felhozhatók érvek az egyik vagy a másik, esetleg egy harmadik megoldás mellett. Ahogy eddig is, hónapokig lehet majd vitatkozni, hiszen minden vélemény mellett és ellen jogosan lehet érvelni. Ám a sajtón keresztül való üzengetés útján végképp nem alakítható ki a közös álláspont. Viszont gyorsan kialakítható a többség számára elfogadható megoldás szinte bármely kérdésben. Ekkor azok, akik az adott koalícióban kormányra akarnak kerülni, de most eltér a véleményük, elfogadják a közös döntést. Vagy, ha megmaradnak a markánsan szembenálló vélemény-különbségek, akkor feldobnak egy 100-ast, és fej-vagy írás alapon döntenek. Ám amikor kijönnek a szobából, mindenki ehhez tartja magát ehhez. Ha pedig az adott kérdésben elbuknak – ami lehet – akkor sem kezdenek egymásra mutogatni, hanem levonják a tanulságot. Ez bizonyítja a kormányképességet!
Leave a Reply