A stressz teszt – eredetileg – valamilyen műszaki alkotás extrém igénybevételnek való ellenálló-képességét vizsgálta: leszakad-e a repülőgép szárnya egy váratlan fordulattól, vagy összetörik-e az autó nekiütközve egy akadálynak? Lényegében hasonló funkciót tölt be az orvostudomány eszköztárában: jelezi, miként reagálna a paciens a szokásostól eltérő, nagy megpróbáltatásra. Az orvosok, a szív teljesítményének nyugalmi és megterhelt állapota közötti eltérésből, a szokatlan kihívás körülményei közötti ellenálló képességre következtetnek. A stressz teszt így információt szolgáltat arról, a vizsgált személy milyen eséllyel élne túl egy komolyabb megpróbáltatást. Tulajdonképpen ugyanez a funkciója a banki stressz tesztnek. Már az 1990-es évek óta ajánlott, hogy a bankok rendszeresen elemezzék, képesek-e ellenállni egy váratlan válságnak. Kiderült ugyanis, hogy a nagy pénzintézetek – arra számítva baj esetén az állam, a közérdekre hivatkozva, közpénzből megmenti őket – túlzott kockázatokat vállaltak, ami csődhelyzeteket eredményezett.
Ennek ellensúlyozására az elmúlt években törvények – pl. Dodd-Frank törvény – írják elő: rendszeresen felül kell vizsgálni, képesek-e a nagy bankok ellenállni egy hirtelen kirobbanó válságnak. A banki stressz teszt azt elemzi: vajon a pénzügyi rendszert veszélyeztető, kedvezőtlen hatások – a munkanélküliség ugrásszerű emelkedése, a részvénypiac összeomlása, a GDP jelentős csökkenése, az infláció vagy éppen az olajárak megugrása stb. – megingatja-e a bank stabilitását. A teszt eredményei megmutatják: vajon az adott pénzintézet át tudná-e vészelni egy ilyen esemény előidézte sokkot. Ám ha belegondolunk, egy ilyen sokk nemcsak a bankokat hozná nehéz helyzetbe, hanem az egész társadalmat megrázná. És felelőtlen, a következményekkel nem számoló viselkedés nemcsak az üzleti vállalkozások szférájában, hanem a politika világában is előfordulhat.
Sőt, az államok esetén ez a probléma még időszerűbb. Egyrészt, az előttünk álló időszakban számítani lehet a társadalmakat súlyosan érintő váratlan gazdasági és politikai krízisekre. Másrészt, a 21. század feltételei között a politika szereplői – a kormányon levők és az ellenzék egyaránt – hajlamosak halogatni a megszorításokkal járó és ezért konfliktust kiváltó, intézkedéseket. Ahelyett, hogy a jövőt szolgáló döntéseket hoznának, inkább un. „placebo reformokkal” kísérleteznek: populista, valóságos segítséget nem jelentő, de jól hangzó akciókat hirdetnek. Ez pedig az államokat is csődbe sodorhatja. Tovább ronthatja a helyzetet, hogy a saját szuverenitásukra egyébként oly büszke nemzetek – hasonló megfontolásból, mint a bankok – azzal hitegetik magukat: csak nem engedi Európa, hogy becsődöljünk. Ennek a felelőtlen viselkedésnek az ellensúlyozására volna célszerű bevezetni egy politikai stressz tesztet.
Ez a stressz teszt tulajdonképpen a társadalom integráltságát – az összetartás, az összefogás és a kölcsönös segítségnyújtás mértékét – jelző mutatókból alkotható. Az interneten fellelhető egy sor, ezzel kapcsolatban levő – nemzetközi szervezetek által rendszeresen „mért”és elemzett – index. Ilyenek: az egyéni, az intézményi és a politikai bizalom mértéke, a polgárok együttműködési készsége és szabálykövetési hajlandósága, a korrupció szintje, a szabályozás hatékonysága, a „törvények hatalmának” érvényesülése, a felelős kormányzás mértéke, a társadalom (az egyének, az intézmények és az állam) – eladósodottsága, a társadalmi egyenlőtlenség és a politikai polarizáltság foka. De ide sorolható, az elmúlt években az érdeklődés középpontjába került, kollektív narcisztikusság mértéke, amely a társadalmi elit racionális vagy éppen ellenkezőleg irracionális viselkedését valószínűsíti.
Lehet-e egy efféle politikai stressz tesztnek gyakorlati jelentősége? Ha az említett – az interneten fellelhető adatok alapján számszerűsíthető – mutatókat elemezzük, lényeges eltéréseket tapasztalhatunk a különböző társadalmak stressztűrő képességében. Vessük össze magunkat – pusztán a példa kedvéért – „rokonainkkal”. A magyar és a finn társadalom jelentősen különbözik a stressz teszt aktuális értéke tekintetében. Finnország, a felsorolt mutatók – bizalom, korrupció, törvények hatalma, egyenlőség stb. – többségében, nemcsak Európában, de a világban is a legjobbak között található. Ezzel szemben Magyarország a legtöbb mutatóban Európa sereghajtói között kullog. A kérdés, vajon ez a különbség megmutatkozik-e a két társadalomnak a válságokra – most éppen a 2008-as világgazdasági válságra – adott reakciói tekintetében?
Északi rokonainkat – hozzánk hasonlóan – nehéz helyzetbe hozta a 2008-as világgazdasági válság. A finn kormány az elmúlt években a munkaerő költségének leszorításával igyekezett – sikeresen – javítani a versenyképességen. A hónapokon keresztül sztrájkoló szakszervezeteket meggyőzték és rávették a komoly áldozatokkal járó úgynevezett belső leértékelés elfogadására. Ez év végéig „befagyasztották” a béreket, a tb-járulékok munkaadókra eső részének egy részét a munkavállalókra terhelték, megnövelték a munkaidőt évente egy nappal és elvették a közalkalmazottak szabadságbónuszait. Ezeknek a – többek által „öncsonkítónak”nevezett – intézkedéseknek a megvalósítását éppen a kölcsönös bizalom, az együttműködési készség, a korrupció alacsony szintje és az intézményekben való bizalom tette lehetővé. A finnek – és hozzájuk hasonlóan az izlandiak is – éppen egy társadalmi stressz teszt által előrejelzett magas fokú stabilitása biztosította, hogy megerősödve kerültek ki a megpróbáltatásokból. Ezzel szemben Dél- és Kelet Európa – hagyományosan alacsony stressztűrő – társadalmaiban, a finnekéhez hasonló intézkedések lázadást és társadalmi dezorganizációt váltottak ki.
Fontos tehát, hogy egy társadalom tisztába kerüljön saját stressztűrő képességével. A stressz teszt ugyanis megmutatja: milyen sikeresen képes túljutni egy váratlanul előbukkanó krízisen. Ezért az alacsony stressztűrő képesség komoly feladatokat ró a politikára. Kikerülhetetlen és halaszthatatlan kényszerré teszi a bizalom erősítését, a korrupció visszaszorítását, a szabálykövetési hajlandóság és az együttműködési készség javítását, a „törvények hatalmának” helyreállítását. Fontos természetesen – mint Magyarország esetén – az eladósodottság mértékének csökkentése. Ám az adósságcsökkenés előnyös hatásait megsemmisítheti, ha fontos társadalmi csoportok érzik becsapottnak magukat, ha a politikai polarizáltság – a félelem és az idegenellenesség – felerősödik, ha a politikai intézményekben való bizalom és az átláthatóság gyengül.
Ezért, még ha egyelőre nem is divat az államok stressz tesztjének végrehajtása, a bölcs kormányzat ezt maga megteszi. Már ha tudatában van annak: a stabilitás és a válságokkal szembeni ellenállás képessége a polgárok egymásba és a politikai intézményekbe vetett bizalmán alapul. Ebből a szempontból pedig aggodalmat keltő a magyar társadalom állapota. Társadalmunk stressz tesztje arra figyelmeztet: kevéssé vagyunk ellenállók egy külső válságnak, és ha összeroppan az állam, annak borzalmas következményei lehetnek.
Leave a Reply