A cikk címét – a lassan 10 éve elhunyt lengyel gondolkodótól – Leszek Kolakowskitól kölcsönöztem. (How to be a Conservative-Liberal- Socialist. Encounter 1978.) Írása – amelyet másfél évtizede olvastam – ráébresztett: valamennyi politikai irányzat morális alapértéke elfogadható a számomra. Sőt, felfedeztem: miközben szocialistának vallottam magam, bizonyos szemszögből konzervatív, más kérdésekben liberális vagyok. Az elmúlt évtizedekben kísérletek sora bizonyította: ezzel nemcsak én vagyok így. Minden ember egyidejűleg többféle morális értéket vall, és mindegyik felbukkannak viselkedésében. (Hofmann, W. et al. Morality in everyday life. Science 2014.). A morálisan „egydimenziós” – kizárólag konzervatív, csak liberális, egyedül szocialista – ember csak szélsőséges kivétel. Az éles politikai ellentétek oka, nem az egyének kibékíthetetlen morális különbözősége, hanem, a saját politikai „törzs” elvárásainak való engedelmeskedés.
Mégis, miközben az emberek hajlandók elfogadni mások értékeit, felvetődik bennük a kérdés: melyik az igazi? Ugyanezt a kérdést – „melyik hitet, melyik törvényt tudod a legjobbnak, legigazabbnak?”- teszi fel Szaladin, a muzulmán uralkodó, Lessig, A bölcs Náthán drámája zsidó főhősének. Náthán, egy különös példabeszéddel – a három gyűrű meséjével – válaszolt. Egy ember – mesélte – varázshatalmú, viselőjét Isten és az emberek előtt kedvessé tevő gyűrűt örökölt. Úgy rendelkezett hát, a gyűrű mindörökre házában maradjon. Minden utódja – miként ő is tette – legkedvesebb fiára hagyta azt. A gyűrű így az apákról a fiúkra szállt, míg végül egy olyan apához került, akinek három – egyként kedves – fia volt. Mivel úgy érezte nem tud választani közülük, halála közeledvén, az aranyművessel csináltatott két pontos másolatot, majd mindegyik fiának odaadott egy gyűrűt és külön-külön megáldotta őket. Azóta folyik köztük a vita, kié az igazi – de hiába. „Bocsáss meg, szultán – fejezte be a történetet a bölcs Náthán – hogyha nem merek a három gyűrű közt választani: hisz úgy rendelte épp Atyánk csinálni, hogy meg ne különböztethessük őket”.
A világban lezajlott változásokat követve ma meggyőződésem: a politika morális értékekei nem zárják ki egymást. Sőt, kapcsolatuk még annál is szorosabb, hogy egyaránt vállalhatók. A 21. század problémái csak valamennyi érték szemüvegén keresztül szemlélve érthetők meg, így a globális problémák terápiájához mindegyik nélkülözhetetlen. Túljutottam tehát azon a – gondolatokat gúzsba kötő – állapoton, amit a humoralista, Sándor György, évtizedekkel ezelőtt egy sokkoló hasonlattal fejezett ki: „Azt álmodtam, hogy Magyarország akkora, mint a talpam, és minden lépésemmel hazaárulást követek el.” Ebből a szemszögből meghökkentő számomra az ellenzéki pártok és mozgalmak újraszerveződést kísérő szélsőséges érték-tisztogatás, amely gyakran személyi tisztogatásba csap át.
Baloldali barátaim által követelt és egyedüli iránymutatóként a világ számára előírt morális értékeket, és az abból levezetett politikai stratégiát ma más szemszögből látom, mint negyed százada. Ez az eltérő nézőpont, a sheffieldi technikai múzeumban – unokáim társaságában – tudatosodott bennem. A látogatás során került elénk egy ember-nagyságú tábla, benne kisebb-nagyobb – egymásba kapcsolódó – fogaskerék. A gyermekeknek azt kellett kitalálni: elforgatva az egyiket, merre fog fordulni a hozzá kapcsolódó másik? A 5-6 éves látogatók rövid kísérletezés után rájöttek: a kapcsolódó más felé fog forogni. Amint azután több illeszkedett egymásba, csak a fogaskerekek sorát végigkövetve lehet kitalálni, merre fordul az utolsó. Nos, az elmúlt évszázad során a nemzetközi gazdasági létrejöttével, a vasút- és a telefonhálózat kiépülésével a közösségek fogaskerekei egyre szorosabban érintkeztek. A 20. század végén pedig az internet, a világgazdaság, a globális kommunikáció és a migráció eredményeként a világ fogaskerekei elválaszthatatlanul egybekapcsolódtak. Hiába is akarná valaki – saját értékei és vágyai alapján – erre vagy arra forgatni a keze ügyébe eső kerekeket, azok egészen másfelé fordulnának, mint akarná. A következmény: egyre gyakrabban szembesülünk nem-szándékolt következményekkel, amelyek ellenkezőjükre fordítják eredeti terveinket. Ezt a helyzetet részben az idézte elő, hogy a különböző tudományterületek sokáig egymástól független törvényei – az összekapcsolódó fogaskerekekhez hasonlóan – kibogozhatatlanul egymásba akaszkodtak, és csak nehezen – miként a gyermekek a fogaskerék-táblája – fejthető meg: milyen lesz az összehatásukként kialakuló valóságos változás.
Még nehezebbé teszi azonban a helyzetet, hogy a korábban szembeálló morális értékek is fogaskerék-szerűen összekapcsolódtak. Régebben, a konzervatív, a liberális, és a szociáldemokrata értékek alapján szerveződő pártok, a maguk morális szemszögéből javasoltak terápiát a világ problémáira. Volt, aki – orvosi hasonlattal élve – sebészi beavatkozást, másik gyógyszeres kezelést, és volt, aki pszichológust ajánlott. A választásokon azután, a polgárok a különböző értékekből levezetett terápiák alapján döntötte el, kinek ad felhatalmazást. Így, hol a konzervatív, hol a liberális, hol pedig a szociáldemokrata pártok kaptak lehetőséget. A 21. század problémái azonban – súlyosságukat tekintve – inkább egy áttételes rákhoz hasonlítanak. A gyógyításánál valamennyi terápia – mindegyik értéket alkalmazása – nélkülözhetetlen, de tekintettel kell lenni egymásra gyakorolt hatásukra.
S ha valakiben felvetődne a kérdés – vajon közülük melyik értéke vezérelje-e a terápiát? – arra sokak azt a válasz adnák: az attól függ, mi fő veszély? Ugyanezt a – „mi a fő veszély?” – kérdést tették fel – az anekdota szerint – egykor Sztálinnak is, aki így válaszolt: „mindig az a fő veszély, ami ellen beszűntetjük a harcot”. Nos, napjaink globális problémáival küszködve, a fő veszély, ha valamelyik tudomány-területet tanácsát nem vesszük tekintetbe, és még inkább, ha bármelyik értéktől megtagadjuk a hozzájárulását, ha egy érték hirdetőjét eltanácsolják a döntéstől. A politikában ugyanis a választóvonalat a 21. században nem az értékek jelölik ki! A választóvonal – bármilyen furcsa is legyen is – többnyire egyazon párton belül húzódik, a szélsőségesek és a megegyezés szándéka által vezérelt politikusok között. A különbség a kizárólagos érték érvényesítésére törők és a más értékkel harmonizálni törekvők között van. Amiként félelmet keltő a világpolitikában a „tegyük országunkat az első helyre” jelszó, épp így kudarcot eredményező a „tegyük a – konzervatív, vagy liberális, vagy szocialista, vagy fenntarthatóság – értékeinket az első helyre” politikai követelés. A 21. században nem egyedi értékek, szuverén országok, és autonóm mozgalmak vetélkednek. A legfelső dobogón sem egyetlen versenyző, hanem csapatok állnak majd.
Leave a Reply