Kövesd a Montagu-szabályt!

 

„A civilizált viselkedés nem kerül semmibe, mégis mindent elérhetsz vele.” A mondást, a hétköznapi életet vezérlő, kívánatos Montagu-szabályként idézik. A névadó, M. W. Montagu – mintegy háromszáz évvel ezelőtt élt angol nemes hölgy – a kötelező udvariasságot, mint a társas viselkedés általános vezérlő elvét hirdette. Ennek továbbfejlesztett változata – a politikai korrektség – a kulturáltságot kötelező elvárássá tette. Ez arra próbált mindenkit rávenni, hogy még a modern élet felfokozott körülményei között se használjon olyan kifejezéseket, amelyek másokban megütközést keltenek. Tartózkodjunk tehát másokat sértő, sőt, őket pusztán sértegetni törekvő megfogalmazásoktól. Bizonyos kifejezéseket nem illik leírni, vagy egy vitában használni. Modern korunkban sokáig az volt az alapfeltételezés: az udvariasság és a civilizált megnyilvánulás növeli személyes szimpátiát és ezzel követőjének általános elfogadottságát.

Ám egyszer csak vége szakadt a civilizáltságnak. Egyre többen keltek ki a politikai korrektség ellen, mondván, „túltolták” az udvariasságot. Már nem véletlenül csúszott ki a szájukon a durvaság. Tudatosan – majdhogynem büszkén – sértegettek, és használtak mocskos szavakat. Mintha örömüket lelték volna mások megalázásában. Ezt látva, arra lehetne következtetni, lehet a kulturált stílus lehet szép, de nem biztos, hogy segíti az érdekek érvényesítését és a politikai támogatás megszerzését. Ma egyre többen – politikusok és a kommentátorok – használnak személyeskedő, durva és másokat megszégyenítő beszédet, mintha az könnyebbé tenné a mondanivaló megértését, sőt növelné annak elfogadását is.

A tudomány azonban – mint mindig – nyomába eredt az efféle feltételezéseknek. A kutatók azt elemezték: vajon a durvaság, a becsmérlés, a mások sértegetése valóban növeli-e a személyes vonzerőt és hozzájárul-e a támogatottság növekedéséhez. (Frimer, J. és Skitka, L. 2018. The Montagu Principle: Incivility Decreases Politicians’ Public Approval, even with their Political Base. JPSP.) A vizsgálat azt vette górcső alá, hogy Montagu-szabály – társas életben az emberek előnyben részesítik a civilizált és udvarias viselkedést – vajon tényleg hatályát veszítette-e? Vajon megtört-e a szabály, és inkább szerezhetünk támogatókat a durva és másokat becsmérlő viselkedéssel. A kérdést különösen indokolttá tette napjaink túlfűtött, szélsőségesen polarizált légköre, amelyben – letagadhatatlan – terjed a kölcsönös sértegetés, még a polgári demokráciákban is.

A látszat ez: a populizmus világában a Montagu-szabály ellen-javalt. Egyre többen gondolják, hogy az agresszivitás és a kíméletlenség a leghatékonyabb szavazatszerző módszer. A kutatók részletesen megvizsgálták az USA Kongresszusában elhangzott vitákat és Trump elnök elmúlt évbeli véleménynyilvánításait. A lezajlott – „adok-kapok” stílusú – véleményütközéseket kiegészítették egy hipotetikus politikus, a valósághű beszédének elemzésével. Az eredmények – a feltételezésekkel szemben – azt mutatták: a civilizáltság és a kulturált szóhasználat soha nem rontotta az ilyen módon megnyilvánuló személy elfogadottságát. Még a szélsőségesen elkötelezett hívek is előnyben részesítették Trump – nem túl gyakori – békülékeny és civilizált válaszait, szemben az általa gyakran alkalmazott személyeskedő támadásokkal. A kutatások szerint egy politikus civilizálatlan viselkedése csökkenti szavahihetőségét, miközben nem növeli a saját támogatottságát. Sőt, többnyire nem csökkenti az általa – durván – támadott személy társadalmi elfogadottságát sem. (Ez nem vonatkozik persze a tömeges agresszióra épülő karakter-gyilkosságokra!)

A civilizálatlan viselkedés a valóságosnál kevésbé humánusnak és barátságtalannak rajzolja az adott személyt, de nem mutatja dominánsnak, sem karizmatikusnak. Ez azért fontos, mert megkérdőjelezhetetlennek tűnik: csak ha domináns személyiségnek látszol, akkor leszel képes saját hatalmi bázist kiépíteni. A vizsgálat szerint viszont a toleráns viselkedés nem csökkentette, míg a durvaság nem növelte a politikus karizmatikusságának mértékét. Vagyis, még politikailag erősen megosztott közegben – mint az USA esetén – az empatikus viselkedés versenyelőny. A barátságosnak tűnő személyt a sajátok jobban szeretik, míg az ellenfelek kevésbé idegenkednek tőle. Persze, ha a pártvezetés és az első ember a szélsőséges beállítódást preferálja, akkor a pártot képviselő személyek kiválasztásánál túlsúlyra jutnak szélsőségesek, a moderáltakhoz képest. Ez azonban visszaüthet, mert a választókat – éppen a Montagu-szabály miatt – alapvetően befolyásolja a politikai üzenetek „kézbesítésének” módja. Elvárják – bár erről egyre kevesebb szó esik – hogy az üzletben, a mindennapi életben és a politikában egyaránt, az üzenet tartalma tényeken alapuló, a „kézbesítés” módja pedig kulturált és civilizált legyen. (Cremer, D. Blader, C. 2005. Why do people care about procedural fairness?).

Mindez együtt arra utal, hogy még erősen polarizált politikai környezetben is, a polgárok a civilizált viselkedés elvárásával tekintenek a politikai verseny szereplőire. A durvaságot és a kíméletlenséget taszítónak látják, míg a barátságosság és méltányosság megnyilvánulása – még az ellenfél elkötelezett támogatóiból is – szimpátiát vált ki. Lesznek persze, akik ez utóbbiban a gyengeség jelét vélik felfedezni, de ők vannak kevesebben. A kapott eredmények tükrében – foglalják össze a kutatók vizsgálataikat – az USA 2016 elnökválasztását Trump nem kampányának durvasága, szexista és rasszista felhangjai, illetve az ellenfelek fenyegetése miatt, hanem éppen ezek ellenére nyerte meg. És éppen ez az, ami különösen megfontolandó itt és most Magyarországon.

A Montagu-szabály azt üzeni a demokratikus ellenzék képviselőinek: ne dőljenek be a Fidesz provokációinak, és ne veszítsék el a fejünket az egymással való vitákban sem. Persze óriási a nyomás, hogy valamiképpen áttörjék a csend falát és képesek legyenek megszólítani a társadalmat. Eközben szinte ellenállhatatlan a kényszer, a nagyhatásúnak vélt, sértegető és személyeskedő hang használatára, amellyel – vélhetnék – ki lehet törni a kevésszámú és egyetértő támogató által formált visszhangkamrából. Ebben előnynek tűnhet az ellenfelekre irányuló durvaság és civilizálatlanság. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek: a személyre irányuló éles támadás nem növeli a társadalmi támogatottságot. A vizsgálat legfontosabb – egyben talán a legnehezebben teljesíthető – üzenete: annak ellenére, hogy élesen támadnak és folyamatosan megszenveded a személyedet és a családodat érintő súlyos támadásokat, ne válaszolj hasonló hangnemben. Ezt szinte lehetetlenné teszi, a kormánysajtóból áradó hamis és hazug hírözön, amit még fokoz, hogy a helyreigazítást – még az elmarasztaló bírósági ítélet esetén – sem hajlandók megtenni. S bár ezekben az esetekben majdhogynem elvárt a sértegető viszontválasz, míg a kulturált reakció szinte lehetetlennek tűnik, a tanács mégis az: kövesd a Montagu-szabályt. Ne feledd: a „civilizált viselkedés nem kerül semmibe, mégis mindent elérhetsz vele”.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.