Jövőnk: a stratégiai mátrix szemüvegén keresztül.

A miniszterelnök – megnyilatkozásaiból ítélve – 2030-ra függeszti tekintetét. Ígéretei pedig nem éppen szerények: hazánk Európa élvonalába emelkedik, a legversenyképesebb és a leginkább élhető országok egyikévé válik. A demokratikus ellenzék viszont folyamatos hanyatlásnak látja az elmúlt évtizedet, s mivel ebben – ismerve Orbán Viktor személyiségét – a jövőben sem vár fordulatot, csak egy új rendszerváltásban reménykedik. Mindeközben a körülményeket Yeats különös verse – A második eljövetel – írja le a legpontosabban: „A centrum gyönge: minden szétrepül, a világ csupa zűr, kívül és belül.” De ha a változások ilyen kaotikusak, a szereplők viselkedése pedig ennyire kiszámíthatatlan, miként is mondható bármi a jövő hosszú távú alakulásáról?

Még a rendszerváltást követő pályamódosításom idején – a stratégiai menedzsment oktatására készülve – került kezembe egy könyv: McDonald, M. Leppard, J. Marketing by Matrix. 1992. A szerzők a menedzsmentben széleskörűen használt 2×2-es mátrixok sorozatának segítségével mutatták be egy vállalat lehetőségeit. Engem már az első ábra megragadott, mert egy ismerős verssort idézett az emlékezetembe. „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt, ha nem érted, Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot”. (Kazinczy Ferenc). Ez a stratégiai mátrix a szervezetek sorsát két tényező egybekapcsolódásának következményeként írta le: helyes stratégiát követ-e, és a megvalósítás kellően hatékony-e. Az előbbire a költemény a jót, míg a másodikra a jól szavai vonatkoztak. Ezeket a lehetőségeket – jót vagy nem jót, jól vagy nem jól tesz – foglalja össze az alábbi mátrix.  

Jó stratégiai irányt venni     Jót, s jól: A siker titka         Jót, de nem jól: Küszködés, a túlélés esélyével
Rossz stratégiai irányt venni     Nem jót, de jól: Kemény munkával, biztos kudarc     Nem jót és nem jól: Gyors halál
Hatékony megvalósítás Gyenge megvalósítás

A stratégiai mátrix tehát túltekint az egyedi, sokszor egymásnak is ellentmondó rövidtávú döntéseken, és a szervezet sorsát alapvetően attól teszi függővé: jó irányba halad-e, és következetesen tartja-e az irányt? Mivel a siker pályáján is lehetnek megtorpanások és a kudarc felé vezető úton is előfordulhatnak időleges győzelmek, ha objektíven akarjuk megítélni, hova is juthat az ország 2030-ig, a stratégiai mátrix eligazodást kínálhat. Ehhez „csak” az szükséges, hogy tényekre alapozva adjunk választ arra: a mátrix melyik negyedében található országunk?

Kezdjük hát a stratégiai mátrix első kérdésével: vajon jó irányban mennek-e a dolgok mifelénk, ahogy Orbán Viktor állítja, vagy rossz irányban, ahogyan az ellenzék látja? Ha túl akarunk lépni a szubjektív véleményeken, akkor az értékelést – ahogyan egy beteg konzíliumán is a CT felvételt és a labor-eredményeket elemzik – objektív mérőszámokra kell alapozni. Az országok helyzetét – így Magyarországét is – a nemzetközi szervezetek által kidolgozott és folyamatosan elemzett társadalmi mutatószámok jelzik a legtárgyilagosabban. Ezek a mutatószámok alapvetően az intézmények minőségét „mérik”. Ez azért fontos mert a nem megfelelő intézmények a polgárokat rossz irányba vezérlik és ez a társadalom minőségének romlásához vezet. Megkönnyítendő a – bizakodó vagy éppen kételkedő – olvasó helyzetét, felsorolom a legfontosabb mutatószámokat, és fellelhetőségüket, hogy bárki maga is megtekinthesse azokat: 

  1. A törvények hatalmának érvényesülését, ami a törvények minőségére és tartósságára is utal. (Rule of Law Index 2020)
  2. A demokrácia állapotát „mérő” indexet, (Democracy Index 2019
  3. Az egyéni szabadság indexe, amely a polgári szabadság állapotát jelzi. (The Human Freedom Index 2019) WORLD PRESS FREEDOM INDEX
  4. A versenyképességi index, amely a hosszútávú gazdasági dinamikát határozza meg. (The Global Competitiveness Report 2019)
  5. Prosperitás index, amely a szélesen értelmezett fejlődés dinamikájára utal. (The Legatum Prosperity Index™ 2019)
  6. A korrupciós helyzet mérőszáma (CPI), amely az intézményi hatékonyságot is jelzi. (Corruption Perceptions Index 2019)
  7. A társadalmi mobilitás mértéke (The Global Social Mobility Report 2020)
  8. A Boldogság-index, ami az emberek végső értékelésének elmaradhatatlan szempontja. (World Happiness Report 2020)
  9. Az emberi fejlődés indexe (HDI), ami a társadalom állapotát fejezik ki, (Human Development Report 2019)
  10. A társadalmak szociális minőségét jelző mutatószám. (2020 Social Progress Index rankings)
  11. A születéskor várható élettartam (Life Expectancy for Countries in 2020)
  12. A nemek közötti egyenlőséget mutató index (Gender Gap Index 2020)).

Kérdés, mit mutatnak az objektív tények? A rendszerváltás első évtizede – a sok valóságos probléma ellenére – alapvetően felzárkózást hozott. Ezt az ország állapotát jelző mutatószámok – a kormányzás és a demokrácia indexeitől, a versenyképességen keresztül, egészen az emberi fejlődés indexéig – egyértelmű javulása jelezte. Alátámasztják ezt a megállapítást a „Társadalmi Riport 2000” részletes elemzései. (Társadalmi Riport 2000. TÁRKI.). A 21. századba átlépve azonban a fejlődés megtorpant, és a 2010-ben már így foglalták össze a kutatók a folyamatokat: ”A bíztató első évtized után az utóbbi 8-9 év történései arra hívták fel a figyelmet, hogy a társadalom intézményeinek rossz működtetése már rövid távon is súlyos következményekkel jár. (Társadalmi Riport 2010. TÁRKI. 11. oldal.) Ehhez képest 2010-et követően általános hanyatlás jellemezte a magyar társadalom intézményi struktúráját, amely több területen a rendszerváltás előtti szintre esett vissza.

A könnyebb eligazodás kedvéért összegyűjtöttem hazánk és összehasonlításul kínálkozó közvetlen szomszédjaink, elmúlt évtizedben lezajló fejlődésének az interneten hozzáférhető, és bárki által visszakereshető eredményeit. Az alábbi táblázat – a tanulók bizonyítványához hasonlóan – felsorolja az országok adott évben elért eredményeit. A táblázat „Országszám” oszlopa, az adott mutatószám-listáján szereplő országok számát mutatja, a felsorolt országok oszlopában az első szám az globális listán elért „helyezést”, míg a zárójelben levő szám szomszédjainkhoz viszonyított „pozíciót”. A sor végén – csak az irigykedés okán – feltűntettem az „éltanulókat”. Végül a táblázat utolsó sorában a „pozíciók” összegét és zárójelben a csoportunkban elfoglalt helyzetünket tüntettük fel.

        Országszám  Magyarország    Csehország  Lengyelország   Szlovákia   Szlovénia   Románia     A legjobb

Mutatószámok (megjelenési év)

  1. Rule-of-law Index (2020) 128 60 (5) 18 (1) 28 (3) nincs adat 24 (2) 32 (4) Dánia
  2. Democracy Index (2019) 167 55 (4) 32 (1) 56 (5) 42 (3) 36 (2) 63 (6) Norvégia
  3. The Human Freedom Index (2019) 142 43 (6) 18 (1) 37 (5) 33 (4) 23 (2) 32 (3) Svédország
  4. The Global Competitiveness Report (2019) 141 47 (5) 32 (1) 37 (3) 42 (4) 35 (2) 51 (6) Szingapúr
  5. Legatum Prosperity Index 2019 167 46 (5) 28 (2) 36 (4) 32 (3) 27 (1) 47 (6) Dánia
  6. Corruption Perception Index (2019) 180 70 (5) 44 (3) 41 (2) 59 (4) 35 (1) 70 (5) Dánia
  7. The Global Social Mobility Report (2020) 82 37 (5) 19 (2) 30 (3) 32 (4) 13 (1) 42 (6) Dánia
  8. World Happiness Report 2017-2019 153 53 (6) 19 (1) 43 (4) 37 (3) 33 (2) 47 (5) Finnország
  9. Human Development Index 2019 189 43 (5) 26 (2) 32 (3) 36 (4) 24 (1) 52 (6) Norvégia
  10. Social Progress index (2020) 163 40(5) 25 (2) 31 (3) 36 (4) 22 (1) 45 (6) Norvégia
  11. Átlagos várható élettartam (2018) 186 58 (5) 35 (2) 41 (3) 48 (4) 28 (1) 67 (6) Japán
  12. Gender Gap index (2020) 153 105 (6) 78 (5) 40 (2) 63 (4) 36 (1) 55 (3) Norvégia
    A helyezési számok összege csoportunkban 62 (5-6) 23 (2) 40 (3) 41-45 (4) 17 (1) 62 (5-6)

Az összkép elszomorító. Egyrészt, látható, milyen mértékben vagyunk elmaradva – az Orbán Viktor által oly sokat csepült – nyugattól. Másrészt, letagadhatatlan, hogy a társadalmunk minőségét jelző mutatók többségében, hazánk – még saját csoportjában is – az utolsó, utolsó előtti helyen tanyázik. A tények tehát félreérthetetlenül mutatják: országunk az elmúlt évtizedben, globálisan lecsúszott és még „versenytásaihoz” képest is hanyatlott. Az egykori „éltanulóból” „sereghajtók” lettünk. Ha valakit az elmúlt évtizedben végbement folyamatok részletei is érdekelnek, az objektív leírást kaphat a most megjelent 2020-as Társadalmi Riportból. (Társadalmi Riport 2020. Tárki.) A „bizonyítványunk” jegyei – és a Társadalmi Riport részletes „osztálynaplója” – azt bizonyítja: az ország az elmúlt évtizedben rossz stratégiai irányban fejlődött és ebben – az illiberális hatalom természetéből következően – a jövőben sem várható változás.

Tekintsük most a stratégiai mátrix másik – a kormányzás gyakorlatára utaló – tengelyét. A kérdés: vajon Orbán Viktor jól, vagy nem-jól, azaz hatékonyan vagy gyengekezűen kormányoz-e? A kormányzás minőségét alapvetően két tényező befolyásolja: az akadályokat legyőző végrehajtás, illetve az egymás követő döntéseknek egy hosszútávú és átgondolt fejlődési koncepcióhoz való illeszkedése. A végrehajtás jellegzetes problémája az un. vetokrácia jelensége. Az eredetileg az USA kormányzati politikában értelmezett fogalom arra utal, hogy a kormányzati szándékok megvalósítását a hatalommegosztás rendszerének szereplői képesek alapvetően akadályozni. Emlékezzünk a „szoc-lib” kormányzás idejére amikor a koalíció belső vitái – felerősítve a Fidesz „aknamunkájával” – alapvetően megbénították a végrehajtás folyamatát, „megágyazva” a Fidesz 2/3-nak. Nos, az akadályoztatás ilyen problémáival a Fidesznek egyáltalán nem kell számolnia. 2010-et követően a kormányzást – az egyéni képviselői indítványok és a „salátatörvények” kiterjedt alkalmazásával, a „megfelelő emberek, megfelelő helyekre” történő kinevezésével, és az Alaptörvénynek a pillanat igényeihez történő illesztésével – a minden akadályt legyűrő következetesség jellemezte. Amit Orbán Viktor akart – a Kúria elnökének a kinevezésétől kezdve, az Alaptörvény-módosításokig – azt akadálytalanul keresztül tudta vinni.

Van azonban a hatékony kormányzásnak egy másik fontos eleme: a döntéseknek a hosszútávú fejlődés követelményeihez való illeszkedése. A populista és autokrata rendszerekben – bár nemcsak ott – megjelenik egy ezt lerontó hatás: a „nyikorgó bicikli” gyakorlata. A hatalom legfőbb birtokosa uralma megőrzését tekinti mindent felülíró célnak, és minden pillanatban csak a hatalmát éppen leginkább veszélyeztető problémára – vagy saját „mániáira” – összpontosít. Így, bár folyamatosan születnek döntések, amelyeket végre is hajtanak, a rendszer hosszú távon mégis hanyatlik. A társadalomban mind több ellentmondás halmozódik fel (lásd: oktatási rendszer), egyre több feszültség keletkezik (lásd: egészségügyi rendszer) és a torzulások erősödnek. Összességében ezért a stratégiai mátrix „jól-nem jól” tengelyén, a kormányzás színvonalát a közepesnél kicsit gyengébbnek értékelhető. Ez pedig azt jelenti, az ország valószínűleg elkerüli a váratlan csődöt – a „gyors halált” – de hosszú távon folytatódni fog az intézmények és a társadalmi élet minőségének globális és szomszédjainkhoz viszonyított romlása. A társadalmat az egyre erősödő kudarc érzése jellemzi.  

Országunk perspektíváját egy – a rendszerváltás idején a kommunizmusra vonatkozó – viccel jellemezhetjük: az Orbán rendszerben az a legrosszabb, ami utána következik. A majdani győztesek egy szétzilálódott, számtalan egyensúlytalansággal küzdő és a Fidesz uralom által eltorzított szerkezetű társadalmat kapnak örökül. Az emberek gyors javulást remélnek, és a győzelemre törő demokratikus ellenzék – mi más tehetne – még ígéri is ezt. Ám valóságos javulás csak évtizedek alatt lehetséges. Ebben a helyzetben szembesülnek a „nyikorgó bicikli” csapdájával és a demokratikus koalíció belső „vetokráciának” rémével. A győztes pártok – küszködve saját és partnereik „mániáival” – arra kényszerül, hogy a csődtömeget és a „bukott rendszer” ellenállása generálta válságok sorozatát „kezeljék”. Mindezt, még egy egymásban szinte korlátlanul megbízó csapat is, csak fokozatosan, legalább két évtizedig jó stratégiai irányban és hatékony kormányzást folytatva képes megtenni. Mai szemmel nézve ez szinte megoldhatatlan a feladat. Csak remélni lehet, hogy mind a politikusok, mind pedig a választók megértik a „jót, s jól” szabály kategorikus imperatívuszát.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.