A helyzet fokozódik! Az Európai Parlament (EP) úgy határozott, hajlandó „csőre tölteni” a jogállamiság ellen vétő államokat fenyegető fegyverét. Vera Jurová a EU Bizottság alelnöke azt nyilatkozta: továbbra is úgy gondolja, „beteg a magyar demokrácia”. A nemrég nyilvánosságra került, a világ 180 országának helyzetét elemző „World Press Freedom Index – 2020”, Magyarországot a 89.-nek – közvetlen szomszédjaink között a legrosszabb helyre – rangsorolta. Ehhez képest Varga Judit igazságügyminiszter Facebook-oldalán hazánkat az EU azon kevés tagállamai egyikének látja, ahol valódi pluralizmus érvényesül a médiában.
A kérdés, hogy Magyarország jogállam-e, túlmutat a jogelméleti vitán. Sokezer milliárd forintnyi fejlesztési pénz sorsa függ ettől, és mindennapjainkat, az önkormányzatok és a társadalmi szervezetek működését is alapvetően befolyásolja, milyennek ítéli majd az EU a magyar jogállam minőségét. Miközben a demokratikus ellenzék tagadja, hogy jogállamban élnénk, Európa pedig kételkedő, Orbán Viktor szerint Magyarország minden kétséget kizáróan jogállam. Ő legfeljebb azzal árnyalja véleményét, hogy vannak sajátos vonásai, hiszen tükrözi nemzeti szuverenitásunkat. Ez azonban – szerinte – így is van rendjén: nincs olyan jogrend, amely korlátozhatná önállóságunkat, nem ismerünk el olyan szabadságot, amely akadályozhatná érdekeinket érvényesítését. Csak a „Szentkorona”, az „Ezeréves múlt”, és az „Alaptörvény” mágikus fogalmai jelölhetik ki nemzetünk jövőjét.
Sokan gondolják úgy, hogy az állapotainkról szóló vita a jogelmélet fogalmainak „ütköztetése” formájában zajlik majd. Ám, miközben a fogalmak a jelenségek leírásának hatékony eszközei, hiányosságuk, hogy a folyamatok lezajlását nem tükrözik. A gyakorlatban azonban nemcsak az a fontos, hogy tudjuk miről beszélünk, hanem az is, miként jellemezhető a pillanatnyi állapot, és annak változása. Az orvostudomány fontos kompetenciája, hogy azonosítani tudta a kórt, a tapasztalt orvostól azonban elvárható, hogy ne csupán megnevezni tudja a bajt, de felmérve a betegség stációit, ahhoz illessze a terápiát. Ez az oka, hogy a gyógyításban nélkülözhetetlen a különböző vizsgálatok által szolgáltatott leletek sokasága. Nincs ez másként a társadalom esetén sem.
Amikor tehát az EU – ráébredve a magyar „beteg” állapotának súlyosságára – konzíliumot hív össze, a vitának kevésbé a jogelméleti diszkusszión, még csak nem is az elrettentő példákra történő hivatkozáson, hanem a vizsgálatok „leleteinek” elemzésén kell alapulnia. A történelmi narratíva és a jogelmélet fogalomrendszere kevéssé alkalmas a valóságos helyzet pontos megítélésére. A szembenálló felek vég nélkül sorolhatják majd a jogállami helyzetre vonatkozó megállapításaikat és az azt bizonyító példákat. Előre tudható, hogy Orbán Viktort nem „győzi” meg a bíróság ítélete, ha az nem az ő nézetét tükrözi. Emiatt bármi legyen is a döntés, az arra alapozott politikai akciók megkérdőjelezhetőek lesznek. Ilyen helyzetben a legnagyobb esélye a kiszámíthatatlan háttéralkuknak és az elvtelen kompromisszumnak van.
Célszerű volna tehát, jogállamiságunk minőségét – ahogyan egy beteg állapotát a vérkép, a röntgen-felvétel, vagy a CT vizsgálatok sokaságával „mérik” – szakmailag megalapozott leletekkel bemutatni. Tiszta szerencse, hogy ilyen, „állapotjelzők” léteznek, sőt viszonylag könnyen hozzáférhetők. Így a „konzílium” független és megbízható tudományos háttérrel rendelkező intézetek vizsgálataira támaszkodhat és az ő „leleteik” alapján becsülheti fel, hol is tartunk. Erre már csak azért is szükség volna, mert akár a demokráciának, akár a jogállamnak sokféle összetevője van, amelyek együttműködve „állítják elő” a polgárok szabadságát és biztonságát, teszik lehetővé az állam működőképességét és a kormányzás hatékonyságát, biztosítják a korrupció alacsony szintjét. Van azonban a mi esetünkben még egy további fontos tényező, amely elkerülhetetlenné teszi helyzetünk részletekbe menő vizsgálatát.
A rendszerváltás után, nyugat-európai minták alapján kiformált jogállamunkat, az elmúlt évtizedben Orbán Viktor fokozatosan autokráciává alakította. Tette ezt oly módon, hogy a liberális politikai modellt – „illiberális demokráciát” hirdetve – egy különös Patyomkin-rendszerré építette át. Grigorij Patyomkin tábornok – Katalin cárnő kegyence – a szóbeszéd szerint, egy valódinak tűnő álfalut építtetett. A Patyomkin-falu díszletszerű építményei az oda vetődő uralkodónőt megtévesztendő, az orosz muzsik életét a valóságosnál boldogabbnak tűntette fel. Orbán Viktor Patyomkin-rendszerének pontosan ugyanez a célja: jogállamunk valóságos állapotát elfedve „normálisnak”, demokráciánkat az európai elvárásokhoz illeszkedőnek láttassa.
Az intézményi lerohadás „áttételei” az elmúlt évtizedben fokozatosan az állam és a kormányzás minden részletében megjelentek, ám ezeket a Patyomkin jellegű jogi képződmények részben elfedték. Mára országunk már csak a felületes szemlélő számára tűnhet „nyugati típusú” demokráciának. Formálisan rendelkezünk ugyan minden olyan intézménnyel és szervezettel, törvénnyel és szabállyal, amivel a valódi jogállamok. Van parlamentünk és Alkotmánybíróságunk, van közszolgálati médiánk és független bíróságunk, van Állami Számvevőszékünk és Országos Választási Bizottságunk, van Versenyhivatalunk és Médiatanácsunk, vannak nyilvános részvénytársaságaink és közszolgálati alapítványaink. Ám a törvények hatalma helyett a hatalom törvényei vezérlik életünket. A Patyomkin-állam díszletei pusztán imitálják a valóságos jogállamot. A vezető testületek nem a szervezetek statútumában rögzített szabályok szerint működnek, hanem a Patyomkin-rendszer csúcsán levő személy akaratát követik. Orbán Viktor pedig – magát bebiztosítandó – korrumpálja az általa kinevezetteket: „hitbizományba” adja nekik a szervezetet és cserében alattvalói engedelmességükért „kifizetőhelyként” – busás jövedelmet kínálva – működteti számukra.
Ha tehát a jogállam-vita nem tér ki a valóság részleteire, a jogállami funkciók minőségének bemutatására, akkor mindegyik fél győztesnek nyilváníthatja majd magát, anélkül, hogy ennek bármi következménye lenne. Az elmúlt évtizedekben kifejlesztett, az országok intézményi konstrukcióinak „mérésére” szolgáló mutatószámok azonban alkalmasak a társadalmak „állapot-felmérésére”. Ezek olyan „látleleteket” nyújtanak az országokról, amelyek megmutatják a legkülönböző területeken a „betegség” előrehaladását. A különböző időszakban született leletekből megállapítható az állapot javulása vagy romlása, sőt még az országok összehasonlítása is lehetővé válik. Vegyük tehát sorba a jogállam működésével kapcsolatos – az interneten is szabadon hozzáférhető! – mutatószámokat.
A témában a legmélyrehatóbb elemzést a Világbank végezte, immáron több évtizede folytatva és rendszeresen közreadva az eredményeket. (Kaufman, D. et al. 2010. The Worldwide Governance Indicators Methodology and Analytical Issues). Az általa alkalmazott mutatószámok:
1. Voice and Accountability (VA): azt méri, milyen mértékben van lehetősége az adott ország polgárainak megválasztani a nekik megfelelő kormányt, kifejezni véleményüket és létrehozni saját politikai szervezeteiket.
2. Political Stability and Absence of Violence/Terrorism (PV): azt mutatja, hogy milyen mértékben áll fenn a veszélye a politikailag motivált erőszaknak, az adott kormányzat destabilizálásának, és milyen hatékonyan tudja a kormány meghatározni a politikáját,
3. Government Effectiveness (GE): azt „méri”, hogy a kormányzat milyen mértékben van tekintettel a társadalom valóságos problémáira és a társadalmi szervezetek mennyire függetlenek a hatalomtól.
4. Regulatory Quality Regulatory Quality (RQ): megítélhetővé teszi, hogy a kormányzat milyen hatékonyan foglalkozik a társadalom problémáival, szabályozza a különböző területek eltérő folyamatait, és teremt egyensúlyt a polgárok, az önkormányzatok és az üzlet érdekei között.
5. Rule of Law (RL): feltárja, hogy a társadalom, a gazdaság és a politika a lefektetett törvények szerint működik-e, mutatja, hogy a szabályok betartása milyen mértékben kényszeríthető ki, a bíróságok milyen mértékben függetlenek.
6. Control of Corruption (CC): azt mutatja, hogy a hétköznapokban és a társadalmi intézményekben milyen mértékben térnek el a szabályoktól az egyéni haszonszerzés érdekében.
A Világbank mellett további, egymástól független, így egymás eredményeit kontrollálni képes szervezet kínál hasonló mutatószámokat:
7. Rule of Law Index : a törvények hatalmának érvényesülését „mérő” jelzőszám megmutatja mennyire kiszámítható az élet, és milyen minőségűek a törvények az adott országban. (World Justice Project)
8. Democracy Index : egy ország demokráciájának állapotát meghatározó legfontosabb összetevőkből alkották, így objektív mércét kínál annak minőségének mérésére. (The Economist)
9. The Human Freedom Index : ez az egyéni szabadság indexe, a polgári szabadság állapotát, az egyén jogainak érvényesülését jelzi. (Freedom House)
10. Corruption Perceptions Index : ez a sokféle forrásból származó és mérhető adatokból összeállított mutatószám (a CPI) az országok korrupciós helyzetét mutatja, egyben az intézményi hatékonyságot is jelzi. (Transparency International)
A korrupció elemzése azért különösen fontos mert rávilágít, hogy egy adott ország milyen mértékben működik a jogállami normák szerint. Ebből a szempontból sokkoló, hogy mind a CC, mind pedig a CPI indexek – egymás eredményeit megerősítve – hazánkat a fejlett világ egyik legkorruptabb országának mutatják. Ennek következménye, hogy bár első pillantásra államunk megfelel az európai mintáknak, az intézményeket mégsem eredeti küldetéseik megvalósításán dolgoznak, hanem a Patyomkin-rendszerben, az alárendeltek számukra megszabott parancsokat hajtják végre.
Ha végig tekintünk a felsorolt mutatószámok interneten fellelhető eredményein, ezek egybehangzóan nemzetünk súlyos állapotát jelzik. Láthatóvá teszik – éppen, mint a CT felvételek a daganatot – társadalmunk „rákos” gócait, sőt az „áttéteket” is. Ebben a helyzetben – nem függetlenül a várható vitáktól – már a hazai érintettek is kezdik felismerni a „mutatószám-háború” politikai jelentőségét. A kormányhoz közel álló „agytrösztök” elkezdték a propaganda „mutatószám-gyártást”. (Corvinus Egyetem. Social Futuring Center. Társadalmi Jövőképességi Index). Eredményeik – megfelelve az elvárásnak – Európa élvonalában láttatják nemzetünket. Ugyanakkor a függetlenek – az Egyensúly Intézet és a civilek – tudományosan megalapozott módszertan alapján végzett vizsgálatai fontos hozzájárulást jelentenek az Európai Unió elemzéseihez (Contributions of Hungarian NGO’s to the European Commision’s). Az ő eredményeik alapvetően visszaigazolják a nemzetközi szervezetek mutatóiból kiolvasható szomorú képet.
Az EU tehát hasonlóan nehéz feladattal néz szembe, mint az orvosok. Rá kell vennie a pacienst nemcsak fájdalmas terápiára, de meg kell győznie arról, életmód váltásra is szüksége van. Csak akkor élhet ismét úgy ahogy szeretné, ha a leletek újra az „egészségre” utaló értékeket mutatnak. Hangozzon tehát bármilyen ijesztően, az EU akkor teljesítené feladatát, ha előírná Magyarország számára: két-három év alatt a „Rule of Law Index”, a „Democracy Index”, és a Világbank „Worldvide Governance Indicators” értékeit, előre meghatározott pontokkal emelnünk kell. Sőt, ragaszkodnia kellene a változtatást megalapozó törvényjavaslatok előzetes bemutatásához, majd a végrehajtás folyamatos nyomon-követéshez. Ha azonban az EU belenyugodna abba, amit autokratánk hirdet – „a magyar betegnek, csak magyar vizsgálat alapján és csak magyar gyógyszer írható fel” – ezzel ahhoz adja hozzájárulását, hogy Patyomkin-jogállamunk most már az EU jóváhagyásával működjön.
Az EU tehát nincs könnyű helyzetben. Mintha egyszerűbb lett volna a rendszerváltást követően a diktatúra átalakítása demokráciává. Most azonban a liberális politikai modellt imitáló Patyomkin rendszert kell visszaalakítani normálisan működő rendszerré. Ám, ha az EU úgy ítéli, jogállamunknak komoly hiányosságai vannak, nem spórolhatja meg, hogy – miként egy súlyos rákbeteg esetén a konzílium – részletekbe menő előírásokat adjon az intézményrendszer működéséhez és sok területen fogalmazzon meg konkrét javaslatokat. Ez azt jelenti, hogy drága hazánkat, nem kötik ugyan lélegeztető készülékre, de állandó és szoros felügyelet alatt lenne. Vannak bizonyos kétségeim, hogy ebbe akár az EU bürokratái, akár a mi autokratánk olyan könnyen belemennének-e.
Leave a Reply