Bizonyítványosztás előtti utolsó figyelmeztetés!

Bizonyítványosztás előtt – ha ez indokolt – általában figyelmeztetik az érintett szülőket: ha eddig nem tették volna, pillantsanak bele gyermekük üzenőfüzetébe, mert több tárgyból bukásra áll. Ám nemcsak a szülőktől várható el, hogy átlapozzák a csemetéjük elmúlt éves teljesítményét nyomon követő üzenőfüzetet, épp így nekünk, választópolgárokként, fel kell készülni a 2022-es parlamenti választás „bizonyítvány-osztására”. A fokozott figyelem azért is indokolt, mert a harsogó győzelmi jelentésekkel párhuzamosan, egyre több, az országok teljesítményét objektíven bemutató mérőszám vált elérhetővé és az összkép aggodalmat keltő. Ezek a mérőszámok nemcsak azt teszik lehetővé, hogy az eredményeinkről objektív képet alkossunk, de azt is, hogy globális összehasonlításban, és ami talán még fontosabb szomszédjainkhoz viszonyított helyzetükkel is tisztába kerülhetünk. Az pedig különösen fontos, hogy ezeket a „jegyeket” nem lefizetett „bértapsolók”, de nem is elfogult rosszakarók osztották ki, hanem a föld országait objektív tények alapján megítélő kutatók állapították meg.

A nemzeti „üzenőfüzet” tanulmányozása azért is nélkülözhetetlen, mert kormányunk töméntelen pénzt fordít annak bizonyítására: minden területen látványos eredményt tud felmutatni. Gondoljunk csak Orbán Viktort kedvenc – a kormánymédia által szajkózott – szavajárására: „Magyarország jól..”, vagy „..még jobban…”, vagy éppen, „..kiemelkedően teljesít”. Kezdve a koronavírus-járvány elleni küzdelemtől, az oktatás átalakításáig, a kultúra támogatásától a gazdaság fejlesztéséig, foglalkoztatástól a gyerekvállalási kedv fellendítéséig és a vidék felvirágoztatásáig – győzelem, győzelem hátán. A vádra, hogy a hazánkban nagy volna a korrupció, a miniszterelnök azt válaszolja: ugyan már, hazánk kevésbé korrupt, mint akár Dánia vagy Németország. De ugyanezt sulykolják a sajtószabadság, a jogállam, a demokrácia helyzetével kapcsolatban. A kritikákat pedig – miként a rossz tanulók szokták – azzal utasítják el: „pikkelnek” az osztályozók.

Elkerülhetetlen hát, hogy közvetlenül érintett állampolgárként szemügyre vegyük országunk valóságos teljesítményét megmutató „osztályzatokat”. Van azonban a mutatószámokból kirajzolódó képnek még egy fontos előnye. A menedzsment tudomány a vállalatok stratégiai pozíciójának megítéléséhez kiterjedten alkalmazza a kiegyensúlyozott mutatószám (balanced scorecard) rendszert. Ez a modell azon a felismerésen alapul: nem elegendő egyetlen, mégoly fontosnak gondolt mérőszám. Vannak, akik a nyereségre esküsznek, mások az elégedett fogyasztót, vagy éppen az elkötelezett dolgozót és olyanok is, akik a kapacitások maximálisan kihasználását választják sikerkritériumnak. Vagyis, gyorsan változó világunkban célszerű több siker-kritériumból összeállított és a helyzetet kiegyensúlyozottan érzékeltető mutatót használni. Miként gyermekünk év végi bizonyítványban is sok tantárgy jegyei vannak, és mi szülők hol örömmel, hol szorongva szemléljük az egyes jegyeket és a bizonyítvány átlagát is.   

Nincs ez másként a társadalmak világában sem, ahol a politikusok mindig képesek arra, hogy felmutassanak egy olyan területet, vagy hivatkozzanak egy olyan adatra, amely sikerüket bizonyítja. Sőt, még ahhoz is értenek, hogy a kudarcokat olyan szemszögből láttassák, amelyekből azok esetleg sikernek tűnnek. Ezért a politikában még elkerülhetetlenebb – volna – ügyelni a kiegyensúlyozottságra. Éppen ezt teszi lehetővé, hogy gyarapodnak az országokat – objektív és hozzáértő tanárként – „leosztályozó” elemző szervezetek, amelyek azután megállapításaikat a jól értelmezhető mutatószámok formájában nyilvánosságra hozzák. Ezeket, akár az országok „bizonyítványába” bejegyzett jegyeknek is tekinthetjük. Így a bizonyítvány sokféle „jegye” nemcsak a kiegyensúlyozottságra garancia, hanem arra is lehetőséget kínál, hogy saját átlagunkat más országokéval összevessük.

Ha az olvasó nem szokott rendszeresen beletekinteni a „nemzeti üzenőfüzetbe”, most kicsit megkönnyítjük a dolgát. Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb, és az országok hosszútávú fejlődését és stratégiai pozícióját meghatározó területek mérőszámait bemutató website-ket:  

1. Rule of Law Index 2020: a törvények hatalmának érvényesülését „mérő” jelzőszám megmutatja mennyire kiszámítható az élet, és milyen minőségűek a törvények az adott országban.
2. Democracy Index 2020: egy ország demokráciájának általános minőségét mutatja, hiszen a rendszer állapotának legfontosabb összetevőiből alkották, így objektív mércét kínál.
3. The Human Freedom Index 2020: az egyéni szabadság indexe, a polgári szabadság állapotát, az egyén jogainak érvényesülését jelzi.
4. The Global Competitiveness Report 2019: a versenyképességi index a gazdaság hosszútávú dinamikát befolyásoló tényező együtteséből lett összeállítva és kiegyensúlyozottan értékeli az ország jövőbeli esélyeit.
5. The Legatum Prosperity Index™ 2019: ez a mutató a szélesen értelmezett fejlődés dinamikáját minősíti és így az adott ország perspektíváit rajzolja fel.
6. Corruption Perceptions Index 2020: ez a sokféle forrásból származó és pontosan mérhető adatokból összeállított mutatószám (a CPI) az országok korrupciós helyzetét és egyben az intézményi hatékonyságra is utal.    
7. The Global Social Mobility Report 2020: ez az adott társadalom polgárainak társadalmi mobilitás alakulását méri, amely meghatározó eleme a fejlődés dinamikának.
8. Global Talent Competitiveness Index 2019: Az adott társadalom „vállalkozói tehetség-generáló” képességét jelzi, ami az adott ország távlati fejlődést alapvetően behatárolja.
9. Human Development Report 2020: a társadalmak „élhetőségét” befolyásoló legfontosabb tényezőkből összeállított HDI az egyes országok élet-minőségét méri.   
10. Social Progress Index rankings 2020: a társadalmak szociális minőségének változását befolyásoló tényezők összhatását tükrözi, így a társadalmi jólét alakulásába nyújt betekintést.   
11. Life Expectancy for Countries in 2020: a születéskor várható élettartam az egyes társadalmak egészségi állapotának fontos és összefoglaló tényezője.   
12. Gender Gap Index 2020: a társadalmak fejlettségének fontos mércéje a nemek közötti egyenlőség, amely az egyenjogúságon túl fontos eleme a társadalmak minőségének.  
13. World Happiness Report 2020 :az elemzők az emberek általános elégedettségének mércéjét felállítva, életünk értékeléséhez nyújtanak elmaradhatatlan szempontokat.  

Annak, aki túl soknak találná az osztályzatokat, felhívjuk a figyelmét a kiegyensúlyozottság követelményére: egy ország állapota és fejlődési esélyei nem ítélhetők meg egyetlen adat alapján. Emlékezzünk csak milyen sok jegyet kap gyermekünk az iskolában! És ahhoz hasonlóan: nincs legfontosabb „tantárgy”. Az, hogy mit emelünk ki, alapvetően attól függ, milyen időtávra – a jelenre, a közeli, vagy a távolabbi jövőre – függesztjük tekintetünket, illetve mit tartunk inkább szem előtt: a gazdaság dinamikáját vagy a polgárok szabadságát, az egyének életminőségét vagy az ország „versenyképességét”. Összegyűjtöttük hát a legfontosabb területekről, az elfogulatlan és mindenkit azonos a szempontok alapján elemző kutatók „osztályzatait”. Lehet persze hivatkozni arra – gyermekünk is szokott, néha nem is alap nélkül – hogy nem veszik figyelembe a „nehéz gyermekkorát” vagy „pikkelnek rá” a tanárok. De ezeket az „ország-osztályzatokat” azonos mérce alapján – mindenkit ugyanolyan módszerrel vizsgálva – adták meg.  

Lássuk tehát hazánk 2019-2020-as „jegyeit”, egyben pillantsunk bele szomszédjaink – „padtársaink” – bizonyítványába is. Mivel azonban a bizonyítványunkban sok a „tantárgy” – lásd az alábbi táblázatot – értelmezéséhez kell némi eligazítás. Az első oszlop a „tantárgyakat” – a társadalmak legfontosabb jellemzőinek mutatószámait – illetve az adatfelvétel idejét tartalmazza. A második oszlop – az Országszám – azt jelzi, hány országra készítették el az adott mutatót. A követő oszlopok, hazánk és legközelebbi szomszédjaink az adott „tantárgyban” (mutatószámban) elért „helyezési számát” mutatják: azt, hogy hányadik helyet foglalják el a globális listán, majd mögötte, zárójelben, az „osztálytársak” egymáshoz viszonyított helyezésünket tüntettük fel. Az utolsó oszlop pedig a globális osztályelsőt mutatja.  

Példaként nézzük az első sort. A Demokrácia sokat vitatott témájában a 2020-as adatok nemrég jelentek meg: Democracy Index (2020), 167 országra van adat, hazánk az 56. a listán, és összevetve „padtársainkkal” az 5.-ek vagyunk, végül az „osztályelső”, Norvégia. Ott van azután még a táblázat legutolsó sora, amely a szomszédjainkkal való összevetést könnyíti meg. Ez egyrészt az adott ország, a különböző területen elért helyezési számainak átlagát tartalmazza: Magyarország „átlaga” 56. A zárójelben azután – az összehasonlítást szembeszökővé téve – a szomszédok egymáshoz viszonyított átlagos pozícióját tüntettük fel: Magyarország a csoportjában a 6. Ez a szám mutatja a velünk összevethető országokhoz viszonyított végső helyezésünket 2020-ban.  

Az utolsó soron végig-tekintve elszomorító kép tárul fel. Még ha indokolt is némi óvatosság a mutatószámok értékelésénél, az összkép ezzel együtt aggodalmat keltő: a hat „nebuló” közül, mi az utolsók, legjobb esetben is az utolsók egyike vagyunk. 2010-et megelőzően – bár eredményeink a 21. század első évtizedében már elkezdtek romlani – még a középmezőben voltunk. Ám az elmúlt 10 évben – mondhatni „kemény” munkával – sikerült „leküzdenünk” magunkat a sereghajtók közzé. Ez arra utal, nem apróbb kisiklásokról van szó, vagy pechesek voltunk egyik vagy másik területen. Még a kedvezőtlen körülményekre sem lehet hivatkozni, hiszen „osztálytársaink” ugyanilyen feltételek között éltek és az EU bőkezűen támogatott. Ez, ami igazán lehangoló: a lecsúszás a kifejezetten kedvezőek körülmények ellenére következett be. A nemzet hanyatlását egyértelműen Orbán Viktor politikája idézte elő.

A 2022-es „bizonyítványosztásra” készülődve tehát megállapítható: hazánk az elmúlt évtizedben rossz irányban haladt és gyenge teljesítményt mutatott. S ami még szomorúbb: éppen azon területek elmaradása a szembetűnő – erre utalnak az intézmények minőségére vonatkozó mutatószámok – amelyek a növekedést és a fejlődés dinamikáját hosszú távon meghatározzák. Nem remélhető tehát, hogy a hanyatlás trendje magától megfordul. Két tanácsot szeretnénk adni befejezésképpen az olvasónak. Az egyik: megértve, hogy kételkedően fogadja a bemutatott „jegyeket”, tanácsoljuk, tekintsen bele a megadott mutatószám-rendszerekbe és győződjön meg maga is az osztályzatokról. A másik: elgondolkozva nemzetünk valódi helyzetén, ha eljön az idő, menjen el választani és döntésében vegye figyelembe a bizonyítvány eredményét, olyan pártokra és jelöltekre szavazzon, akiktől javulást remélhet.